Értékelés:
Luigi Pirandello „Egy, senki és százezer” című könyve az identitás és az önkép összetett témáit járja körül, olyan lebilincselő elbeszélést nyújtva, amely arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon önmagáról és másokkal való kapcsolatáról. Míg egyes olvasókat mélyen megérint és ösztönöz a meglátásai által, mások kevésbé találják hatásosnak, vagy küzdenek a mélységével.
Előnyök:⬤ Jól felépített elbeszélés
⬤ mélyen elgondolkodtató
⬤ új perspektívákat kínál az identitásról
⬤ sok olvasó által erősen ajánlott
⬤ kiváló minőségű fizikai könyv
⬤ időtálló témák
⬤ könyvklubok számára is vonzó.
⬤ Néhány oldal esetleg hibás vagy nem középen található
⬤ vegyes vélemények az általános hatásáról
⬤ egyesek számára lassú olvasmány
⬤ kisebb fizikai hibák a példányokon
⬤ nem biztos, hogy mindenki számára visszhangot vált ki.
(62 olvasói vélemény alapján)
One, None and a Hundred Thousand
Egy önéletrajzi írásában a szerző úgy utal erre a művére, mint „...
a legkeserűbb, mélyen humoros, az élet bomlásáról szóló műre....”. Vitangelo, a főhős, egy teljesen lényegtelen kérdés révén, amelyet a felesége tesz fel neki, rájön, hogy mindenki, akit ismer, és mindenki, akivel valaha is találkozott, a saját képzeletében felépített egy Vitangelo-személyiséget, és hogy ezek közül egyik sem felel meg annak a Vitangelo-képnek, amelyet ő maga alkotott meg, és amilyennek hiszi magát.
Az olvasó azonnal belemerül a zavaros kivetítések kegyetlen játékába, amely tükrözi magának a társadalmi létnek a valóságát, amely parancsolóan diktálja a szabályait. Ennek következtében Vitangelo első, ironikus „tudatosítása” annak megismerésében áll, ami ő határozottan nem az; az előzetes műveletnek tehát mindezen fiktív álarcok gonosz lerombolásából kell állnia.
