Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Under A Mind's Staircase
"Robin McNamara Egy elme lépcsője alatt című könyvét olvasni olyan, mintha egy utazást tennénk az emberi létben. McNamara mesterien közvetíti az elérhetetlen gondolatát: a valami közelgő érzését, a szalmaszálakba való kapaszkodás aktusait és a végső elesést. Fájdalmasan szép és szakszerűen megírt, McNamara költészete hagyja, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak valóságunk összetettségéről.".
Elizabeth Bates.
EIC Dwelling Literary & Pushcart-díjra jelölt USA
"McNamara versei hemzsegnek a természeti világból, ebből a világból és más világokból származó képektől, és attól, amit ő maga "dagályoknak és évszakoknak" nevez. Gyakran elmerül a természetben: "A zuzmó és a moha / olyan lassan nő az elmém fölött.".
Van itt egy mögöttes árulás-érzés, a régi szerelmek és kritikusok, az oktatási rendszer, sőt maga a természet árulása: "Amikor a szél végigzúgott / a sárga kukoricamezőkön, / egy biztonságos helyre gondoltam, / egy helyre, ahová visszatérhetek / ősz hajjal és nyikorgó csontokkal.".
De a "biztonságos hely" mindig veszélyben van, sosem egészen az, amit ígértek, és a versekben állandóan az ihletre való törekvés van. Különösen igaz ez akkor, amikor McNamara magáról az írásról ír, a bizonytalanságokkal és elutasításokkal küzdve, és az egyik versben a múzsát próbálja dirigálni: "Tudsz-e olyan dallamot formálni, / ami megmutatja, hogyan látlak téged / kék, édes, pengetős hangok? '.
Van humor is, egy szelíd mosoly az Egy apáca a biciklin című versben, de egy feketébb humor az olyan versekben, mint az It's Quite Mental Really: "Próbáltam sétálni, de/az agorafóbiám azt mondta/"Visszajöttem, ribanc."".
Catherine Ann Cullen.
Poetry Ireland rezidens költője