Egy emlős jegyzetfüzete: Erik Satie írásai

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik az Erik Satie írásait középpontba állító könyv vegyes fogadtatását. Sok kritikus értékeli a Satie excentrikus személyiségébe és művészi életébe nyújtott egyedi és humoros betekintést, bár néhányan kritizálják a széttagolt formátumot. Összességében úgy tűnik, hogy a könyv elsősorban Satie rajongóinak és a művei iránt érdeklődőknek szól.

Satie írásainak éleslátó és humoros feltárása, pontos fordítások, érdekes háttérjegyzetek, értékes adalékok Satie életrajzi ismereteinek bővítéséhez, és a Satie-rajongók körében nagyra értékelt.

Széteső szerkezet, nem gördülékeny olvasás, nem biztos, hogy a Satie-t nem ismerők számára vonzó, hiányoznak a hosszabb írások, és a fordítással kapcsolatos kihívások Satie eredeti írásainak lényegét megragadni.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Mammal's Notebook: The Writings of Erik Satie

Könyv tartalma:

Ez Erik Satie (1866-1925) írásainak legnagyobb, bármilyen nyelven készült válogatása. Bár Satie-t egykor különcnek tartották, mára a modern zenére gyakorolt egyik legfontosabb hatásaként tartják számon, és írásaiból kiderül, hogy az abszurdisták egyik legmegragadóbbika volt, Lewis Carroll vagy Edward Lear módjára, de erős dadaista vonásokkal (egy mozgalom, amelyben részt vett). Satie magánéletének nonkonformizmusa szándékosan kiszámítottnak tűnik: élete különböző időszakaiban különböző személyiségeket öltött magára, a misztikus bársonyos úriembertől a furcsa bürokratának álcázott dadaistáig. Megható, ravasz és szellemes írásaiban minden ellentmondása megtestesül. A kötetben szerepelnek az önéletrajzi ihletésű Egy amnéziás emlékiratai.

Gnomikus megjegyzések kottáihoz (A Szikkadtaknak és a Tompáknak írtam egy méltóan nehézkes korált... Ezt a korált azoknak ajánlom, akik nem kedvelnek engem).

Magántemplomának kiadványai.

Medúza kelepcéje című abszurd színdarabja.

Helyi külvárosi újságjának reklámszövegei.

És a titokzatos, kalligrafált magánhirdetések, amelyeket halála után a zongora mögé gyömöszölve találtak meg. Satie Ádám (ő a Paradicsomból) mint emberre hivatkozott, és hozzátette: humorom Cromwellére emlékeztet. Kolumbusz Kristófnak is köszönettel tartozom, hiszen az amerikai szellem néha megkocogtatta a vállamat, és én örömmel éreztem ironikusan jeges harapását. Úgy halt meg, ahogy élt: anélkül, hogy teljesen megszűnt volna mosolyogni. --Jarrod Anis "A valószínűtlen".