Olvasói vélemények
Összegzés:John Polkinghorne „Egy fizikus hite” című könyve a tudomány és a hit közötti kapcsolat átgondolt feltárását mutatja be, hangsúlyozva a teológia alulról felfelé irányuló megközelítését, amely mind a tudományos megértéssel, mind a keresztény hitvallással összhangban van. A szöveg sűrű, jelentős filozófiai, teológiai és fizikai háttértudást igényel, így sokak számára kihívást jelentő olvasmány. Bár értékes meglátásokat és elméletet kínál, gyakran kritizálják bonyolult nyelvezete és nehéz hozzáférhetősége miatt.
Előnyök:⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a tudomány és a hit összeegyeztethetőségéről.
⬤ Elgondolkodtató gondolatokat kínál, amelyek megkérdőjelezik a vallásról alkotott hagyományos nézeteket.
⬤ Polkinghorne fizikusként és teológusként szerzett szakértelme mélyebbé teszi a vitát.
⬤ Komoly elmélkedésre ösztönöz Isten és a létezés témájáról.
⬤ Gazdag teológiai és filozófiai tartalmat tartalmaz, amely értékes azok számára, akik hajlandóak mélyen belemélyedni.
Hátrányok:⬤ Nehéz és sűrű írói stílus, amely az alkalmi olvasók számára talán megközelíthetetlen.
⬤ Tudományos és teológiai háttértudást igényel, ami sokak számára kihívást jelent.
⬤ Néhány olvasó túlságosan összetettnek és száraznak találja, egy tankönyvhöz hasonlónak.
⬤ Kritika merülhet fel azok részéről, akik eltérő nézeteket vallanak a bibliaértelmezésről és a teológiai álláspontokról.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Faith of a Physicist
Könyv tartalma:
"Divatossá váltak az olyan címekkel ellátott könyvek, mint a Vallás a tudomány korában (Barbour), a Teológia a tudományos korban (Peacocke) vagy a Teológia a tudományos érvelés korában (Murphy). Ezek azt a felismerést jelzik, hogy a tudomány és a vallási reflexió közötti kölcsönhatás nem korlátozódik azokra a témákra (például a kozmikus történelemre), amelyekkel kapcsolatban a két tudományág egymást kiegészítő meglátásokat kínál.
Magában foglalja a gondolkodási szokásokkal való foglalkozást is, amelyek természetesek egy olyan kultúrában, amelyet nagymértékben befolyásol a tudomány sikere. Ezt az álláspontot elfoglalni nem azt jelenti, hogy alávetjük magunkat a korszellem rabszolgaságának, hanem egyszerűen elismerjük, hogy onnan szemléljük a dolgokat, ahol állunk, az adott perspektívában rejlő lehetőségekkel és korlátokkal együtt..... Az a célom, hogy feltárjam, milyen mértékben használhatjuk a tudományos elmének oly rokonszenves motivált megértés keresését, mint egy olyan utat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a keresztény ortodoxia lényegét magunkévá tegyük.
Természetesen a folyamat során szükség van bizonyos revíziókra, de nem gondolom, hogy a trinitárius és inkarnációs teológiát el kellene hagyni egy kozmikus elme és egy ihletett tanító tompított teológiája javára, amely állítólag könnyebben hozzáférhető a modern elme számára. Egy tudós elvárja, hogy egy alapvető elmélet kemény, meglepő és izgalmas legyen. "Mindvégig az lesz a célom, hogy a jelenségek gondos értékelésén alapuló megértésre törekedjek, mint a valósághoz vezető útravalóra.
Ahogyan a tudományt sem tekinthetem pusztán eszközszerűen sikeres beszédmódnak, amely a dolgok elvégzését szolgálja, úgy a teológiát sem tekinthetem pusztán az élethez való hozzáállást motiváló történetek gyűjteményének. Meg kell, hogy legyen a lehorgonyzása abban, ahogyan a dolgok valójában vannak, és ahogyan megtörténnek..... Egy alulról felfelé gondolkodónak muszáj megkérdeznie: Miből gondolod, hogy ez a történet a Valóság valósághű leírása? A kereszténység lehorgonyzása a történelemben üdvözlendő, annak veszélyei ellenére.
Számomra a Biblia nem a tételes igazság tévedhetetlen beszámolója és nem is időtlen szimbólumok gyűjteménye, hanem bizonyos jelentős találkozások és tapasztalatok történelmileg feltételezett beszámolója. Így olvasva úgy vélem, hogy olyan keresztény hit alapját képezheti, amely a huszadik századi felismeréseink fényében bizonyosan revideálásra kerül, de amely felismerhetően a megértés olyan burkán belül van, amely folytonosságban van az egyház évszázadok során fejlődő tanításával." - a bevezetőből.
