Értékelés:
A könyv Tamara Petkevics megrendítő memoárja, amelyben részletesen beszámol a sztálini tisztogatások idején szerzett élményeiről és a Gulágon töltött életéről, ahol színésznő lett. A könyvben keveredik a személyes ellenálló képesség, a politikai terror és a művészet hatása a szörnyű körülmények között. Az elbeszélés közérthető, mégis mélyen megérintő, a Gulágon töltött élet pszichológiai és történelmi vonatkozásait egyaránt feltárja.
Előnyök:⬤ A személyes jellem mélyreható feltárása a rendkívüli nehézségek közepette.
⬤ A hozzáférhető és magával ragadó írásmód miatt nehéz letenni.
⬤ Gazdag történelmi kontextus és részletes leírások az 1930-as évek és a táborok mindennapi életéről.
⬤ Egyedülálló női szemszögből mutatja be a Gulag-élményeket és Sztálin uralmának pszichológiai hatásait.
⬤ Rávilágít az emberi lélek rugalmasságára és a művészet erejére.
⬤ A teljes megértéshez szükséges némi előzetes ismeret a 20. századi orosz történelemről.
⬤ Néhány olvasó számára zavaró vagy kevésbé hatásos lehet, hogy a pszichológiai élményekre helyezi a hangsúlyt a fizikai atrocitásokkal szemben.
⬤ Az elbeszélés témája miatt nehéz és érzelmileg megterhelő lehet.
(5 olvasói vélemény alapján)
Memoir of a Gulag Actress
Klots és Ufberg rövidített fordításban, amely megőrzi az eredeti mű kecsességét és szenvedélyességét, egy fiatal nő lenyűgöző emlékiratát mutatja be, aki a Gulágon színésznő lett. Tamara Petkevicsnek viszonylag kiváltságos gyermekkora volt a szovjet rendszer korai éveinek gyönyörű, elszegényedett Petrográdjában, de amikor apját - aki buzgó híve volt a kommunista eszmének - letartóztatták, a 17 éves Tamarát "a nép ellenségének lányának" bélyegezték.
Továbbra is kereste apját, miközben anyja és két nővére eltartásáért, az iskola befejezéséért és az egyetemre való bejutásért küzdött. Nem sokkal a második világháború kitörése előtt Petkevics kénytelen volt abbahagyni az iskolát, és jobb belátása ellenére férjhez ment egy száműzött férfihoz, akit a sorok között ismert meg az NKVD (Belügyi Népbiztosság) információs irodájában. Édesanyja és egyik nővére elpusztult Leningrád náci ostromában, Petkevicset pedig letartóztatták.
Petkevich filmszerű részletességgel meséli el, hogyan próbált védekezni a leningrádi terrorista központtal való kapcsolat, az ellenforradalmi propaganda és az antiszemitizmus abszurd vádjai ellen, ami hét év kényszermunkát eredményezett a Gulágon. Bár Petkevich évekkel a Gulagról való szabadulása után hivatásos színésznő lett, mesterségét az északi Komi Köztársaságban szétszórt táborok színpadain tanulta. A Gulag életének kevéssé ismert ténye, hogy léteztek rabszínházak és politikai foglyokból álló társulatok, mint amilyenhez Petkevics is csatlakozott.
Petkevich ábrázolása nem csupán egyedülálló, első kézből származó beszámolót nyújt erről a világról a világban, hanem tanúskodik arról is, hogy a művészet a szó szoros értelmében életeket menthet. Miközben Petkevich a nehézségek egyik formájából a másikba kerül, megőrzi az élni akarást és a szeretet képességét. A sztálini Oroszországban elkövetett atrocitások első kézből származó feljegyzésénél is több, A Gulag-színésznő emlékiratai felbecsülhetetlen értékű információforrás a Szovjetunió akkori mindennapi életéről és kultúrájáról.
A Gulagról szóló orosz irodalom továbbra is messze alulreprezentált az Egyesült Államokban, és Petkevics felejthetetlen memoárja nagyban hozzájárul ennek a hiányosságnak a pótlásához. A szerző személyes archívumából származó fotókkal kiegészítve Petkevich története nagy érdeklődésre tarthat számot az általános olvasók számára, ugyanakkor fontos forrást jelent a történészek, politológusok, valamint az orosz kultúrát és történelmet tanulmányozók számára.