Értékelés:

A könyvet sokan dicsérik kreatív nyelvhasználatáért, valamint az identitás, a szerelem és az emberi tapasztalat mély és gyönyörű felfedezéséért. Az olvasók nagyra értékelik a költészet többrétegűségét és azt, ahogyan a különböző nyelveket, történelmeket és témákat egymásba fonja.
Előnyök:Kreatív nyelvhasználat, többrétegű és mélyen szép költészet, témák széles skáláját tárja fel, beleértve az identitást, a sebezhetőséget és az emberi tapasztalatot, kielégítő és magával ragadó olvasmány.
Hátrányok:Különösebb ellenérvet nem említettek a kritikákban.
(5 olvasói vélemény alapján)
Map of an Onion
Születési bizonyítványok, útlevelek, állampolgársági papírok: ezek azok a dokumentumok, amelyek meghatározzák hivatalos identitásunkat, amelyek olvashatóvá tesznek minket az államapparátus számára. Az ázsiai amerikaiak számára az ilyen dokumentumok gyakran központi szerepet játszanak családi történeteinkben, a migráció, az indulás és a megérkezés, az elutasítás vagy a hovatartozás történetét jelzik.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ezek a hivatalos dokumentumok mit törölnek ki, mit kényszerítenek ki vagy nyomnak el. Kenji Liu Map of an Onion című könyve az ilyen dokumentumok identitásformáló szerepéről szóló elmélkedéssel kezdődik, de a térkép, amelyet Liu ebben a gyűjteményben kínál, elutasítja a hivatalos kartográfusok éles határait. Ehelyett a Map of an Onion egy határátlépő, koalíciós szöveg, amely a megszakításban találja meg politikai hangját.
Liu poétikájában a családtörténet a migráció, a gyarmatosítás és az erőszak története által strukturált és strukturált, de Liu e struktúrák résein belül megtalálja a mélységesen személyes felfedezés terét. "Mondd meg, hogyan mondd ki a neved" - kérdezi tőlünk - "mert / a dokumentumok nem fognak megvédeni minket".
-- Timothy Yu, szerző, 100 Chinese Silences és Race and the Avant-Garde: Experimental and Asian American Poetry Since 1965 Az egyik módja annak, hogy a Map of an Oniont úgy olvassuk, mint a kortárs önfeltáró, feltárulkozó, mélyebbre kérdező, rétegről rétegre a hagyma magja felé kutató mítoszt, amely ironikus módon nem lokalizálható. Én mint az érzékelés érzékszerve, én mint "állat, madár", mint családtag, mint nyolc évszázados Liu örökség örököse, én mint ember, mint japán-kínai-tajvani-amerikai, aki kölcsönkért Lenape őslakos földön él New Jersey külvárosában, én mint instabil konstrukció, mint állampolgár, diplomata, bolyongó, szabotőr, művész, mint tech-ügyes, kódváltó, transznyelvű lény. Kenji Liu megvilágított hagymatérképe a dekonstrukciók koanja, amely a különbség hasadékain belül a bennünk és közöttünk lévő tereket kérdezi ki, mint a potenciál és a válás feltöltött tereit.
Egy könyvnyi kérdés kemény, kecses kalligráfiával, mélyebbre kérdezve, jobban kérdezve, mit jelent énnek lenni, ennek az Énnek, "lefordítani ezt a keresést / családom négy nyelve között" - ősi molekulákból újra összeállítva, a kultúra, a történelem és a vérfény összes ereje által emberré formálva? Ha "a nemzeteknek példázatra van szükségük ahhoz, hogy újra feltalálják magukat", akkor az Egy hagyma térképe lehet ez a példázat. -- Chad Sweeney, Hillary Gravendyk-díj bírája.