One Voice
Harry Partch (1901-1974) amerikai, mikrotonális zeneszerző tanulmányozását bonyolítják a bizonytalan önéletrajzi beszámolók, az egymásnak ellentmondó elméleti álláspontok és az „intuíció” homályos fogalmára épülő módszertan. Ezeket a bonyodalmakat súlyosbítja a negyvenhármas hangskála használata, a nem nyugati ihletforrások, a már létező eszmék újszerű kifejezései, valamint a zene, a dráma és a tánc integrálása.
Emellett a hangmagasságok ábrázolására használt arányok, valamint a közel negyven kitalált hangszerének egyedi tabulatúrás jelölése látszólag leküzdhetetlen akadályt gördít a zenéjének elemzése elé. Ám bár ezek a bonyolultságok kezdetben nyomasztóak, valójában Partch alapötleteinek és kompozíciós technikájának egyszerűségét igyekeznek elhomályosítani. Minden elképzelésének alapját az általa Egy hangnak nevezett individualista koncepció képezte.
A One Voice volt az a folyamat, amellyel Partch a művein keresztül kivetítette önképét. Ezzel olyan modellt teremtett, amelynek célja az volt, hogy másokat is az egyéni kifejezésmód és a művészi vizsgálódás felé inspiráljon.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)