Egy hegy mércéje: Szépség és rémület a Mount Rainier-hegyen

Olvasói vélemények

Bruce Barcott The Measure of a Mountain című könyve a szerzőnek a Rainier-hegyhez fűződő mély kapcsolatát tárja fel, a hegymászás helyett a felkészülésre, a személyes élményekre, a történelemre és a természeti vonatkozásokra összpontosítva. A könyvet dicsérik a lebilincselő történetmesélésért, a jól megalapozott tartalomért és az átgondolt elmélkedésekért, de kritizálják a térképek és képek hiánya miatt, valamint azért, mert időnként túlságosan bőbeszédű vagy érintőleges.

⬤ Magával ragadó és személyes történetmesélés a Rainier-hegyhez fűződő kapcsolatról.
⬤ Jól kutatott, történelmi és geológiai betekintést nyújt.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely ötvözi a humort és az önvizsgálatot.
⬤ A személyes elbeszélések és a hegyről szóló tényszerű információk jó keveréke.
⬤ A természet, a történelem és a hegymászás élményei iránt érdeklődő olvasóknak szól, anélkül, hogy kizárólag a csúcsmászásra összpontosítana.

⬤ Hiányoznak a térképek és a fényképek, ami frusztráló lehet a vizuális kontextusra vágyó olvasók számára.
⬤ Egyes részek túl hosszúnak vagy érintőlegesnek tűnnek, ami unalomba fullad.
⬤ A leírt élmények néha jelentősen eltérnek más hegymászók nézőpontjától.
⬤ Az elgondolkodtató tempó nem biztos, hogy megfelel az akciódúsabb elbeszélésre vágyó olvasóknak.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Measure of a Mountain: Beauty and Terror on Mount Rainier

Könyv tartalma:

A The Measure of a Mountain című könyvében Bruce Barcott seattle-i író a Rainier megismerésére vállalkozik. Módszere felfedező, kanyargós, személyes.

Azzal kezdi, hogy körbejárja, először autóval, majd gyalog. Megállapítja, hogy a hegy mohaszakállas bürök és öreg fenyők, pontos természeti időszámítás szerint virágzó magas rétek, omladozó habkőlemezek, törött gleccserek és ingatag magma komplexuma. Hómezői hemzsegnek a rovaroktól, és a mormoták sziklákat rágnak, hogy fogaik ne nőjenek túl.

Rainier szeizmikus rángásoktól és rángásoktól dübörög - évente mintegy százharminc földrengés történik. A geológusok rémálma az a megállíthatatlan sárfal, amely lefelé gördül a lejtőin, amikor egy hegydarab leomlik, ahogy ez fél évszázadonként megtörténik (és mi ötven évvel vagyunk késésben).

Rainier egyszerre megszállottság és templom, amely vonzza a maga szenvedélyes híveit: tudósokat, papokat, vadőröket és hegyi vezetőket. A Rainier a halál emlékműve is: minden évben sikerül valakinek eltűnnie a hegy oldalában, veszélyeztetett hegymászók és megmentőik pusztulnak el a gleccsereken, egy repülőgépnyi tengerészgyalogos maradványa a jégbe fagyva, amióta 1946-ban lezuhantak a hegyre.

A helyiek egyszerűen csak hegyként emlegetik, és ez a Csendes-óceán északnyugati részének legnagyobb tájképi eleme - feltéve, hogy nem rejtik el a felhők. Látható vagy sem, de jelenléte tagadhatatlan.