Egy hely az út szélén: Egy másik Amerika kulturális poétikája

Olvasói vélemények

Kathleen Stewart könyvének kritikái erősen polarizáltak: az olvasók vagy úttörő és megindító néprajzként dicsérik, vagy sűrű és nagyképű kritikával illetik. A pozitív kritikák kiemelik érzelmi mélységét, a társadalomelmélet friss perspektíváit és a jogfosztott közösségek megrendítő ábrázolását. Ezzel szemben a negatív kritikák a túlzott szakzsargonra, az áttekinthetőség hiányára és a vizsgált témáktól való érzékelhető elszakadásra összpontosítanak.

⬤ Az elmúlt 30 év egyik legjobb etnográfiájaként tartják számon.
⬤ Friss és intelligens látleletet nyújt a kortárs Amerikáról.
⬤ Érzelmileg erős és képes mély érzelmeket kiváltani az olvasókból.
⬤ Kritikus betekintést nyújt a marginalizált közösségek tapasztalataiba.
⬤ A társadalomelmélet költői és innovatív megközelítésével a tudományos és a kvázi-populáris közönséghez egyaránt szól.

⬤ Kritizálták, hogy tele van tudományos szakzsargonnal, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ A szerző írásmódja elidegenítheti az olvasókat, és hiányzik belőle a világos szerkezet.
⬤ Egyes kritikusok szerint nem nyújt megfelelő kontextust a vizsgált közösségek számára.
⬤ Azzal vádolják, hogy filozófiai kanyarokat használ, amelyek elvonják a figyelmet az alanyok tényleges tapasztalataitól.
⬤ Nagyképűnek és önelégültnek tartják, és egyes olvasók úgy érzik, hogy a nyugat-virginiaiak ábrázolása nem tiszteli őket.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Space on the Side of the Road: Cultural Poetics in an Other America

Könyv tartalma:

A Space on the Side of the Road eleveníti meg a "másik" Amerikát, amely bizonytalanul él a nyugat-virginiai széntáborok és "hollerek" romjai között. Kathleen Stewart számára ez a sajátos "másik" a kapitalizmus, a modernizáció, az anyagelvűség és a demokrácia amerikai narratívájának kirekesztő mellékszálaként létezik.

Az olyan városokban, mint Amigo, Red Jacket, Helen, Odd, Viper, Decoy és Twilight, az "éppen letelepedő" férfiak és nők egy sűrű társadalmi imagináriumot követnek nyomon traumák, jelenések, találkozások és különcségek történetein keresztül. Stewart azt vizsgálja, hogy ez a ritmikus, drámai és bonyolult történetmesélés hogyan hatja át a mindennapi életet a hegyekben, és hogyan formál kulturális poétikát. A nyelvről, kultúráról és politikáról szóló saját elmélkedéseit a "csak beszélgetés" folyamatos beszámolóival váltogatva Stewart belehajszol bennünket ennek az ideges, szürreális "térnek az út szélén" az intenzitásába.

Olyan tér ez, amely bepillantást enged magának az amerikai társadalomnak egy olyan törésébe, ahol a roncsautók temetői és más szétdobált tárgyak halmai együtt maradnak fenn azokkal az emlékekkel, amelyek azokat kísérik, akiket a "haladás" hátrahagyott. Ahogy James Agee a depressziós Dél szegénységtől sújtott bérlő farmereit ábrázolta a Híres embereket dicsőítsük, ez a könyv a nyelv és a fényképek segítségével segít az olvasóknak találkozni egy széttöredezett és elárult közösséggel, amelyet tanárok, orvosok, szociális munkások és más, a "hivatalos" Amerikát képviselő szakemberek "foglaltak el".

A végleges, társadalomtudományos elemzésre tett kísérleteket távol tartva Stewart egy újfajta néprajzi írást alkotott, amely a széntáborok közvetlenségét, sűrűségét, textúráját és anyagszerűségét közvetíti. Az Egy hely az út szélén végre hidat ver az antropológia és a kultúratudományok közötti szakadék fölött, és egy ragyogó és kihívást jelentő kísérletet nyújt számunkra az "Amerikáról" való gondolkodás és írás terén.".