Egy hely az utópiának: Várostervek Dél-Ázsiából

Olvasói vélemények

Smriti Srinivas „A Place for Utopia” című könyve az utópiák transznacionális koncepcióját vizsgálja, különösen Dél-Ázsiában, a gyarmati diskurzus és a várostervezés nyugati felfogásának hátterében. Az olyan várostervezők, mint Patrick Geddes, és az olyan személyiségek, mint Jinarajadasa kritikai vizsgálatán keresztül az urbanizmus integráltabb szemléletmódja mellett érvel, amely figyelembe veszi a helyi kulturális kontextusokat és az emberi és nem emberi természet összekapcsolódását. Srinivas munkája végső soron a városi életmód átalakító, a gyógyulást és a közösséget elősegítő megközelítése iránti felhívás.

A könyv holisztikus szemléletet nyújt az urbanizmusról, összekapcsolva a környezeti szempontokat a kulturális és történelmi összefüggésekkel. Kihívja az uralkodó nyugati ideológiákat, és támogatja az alulreprezentált dél-ázsiai utópikus elképzeléseket. Az elbeszélést különböző tudósok és történelmi személyiségek meglátásai teszik intellektuálisan izgalmassá. Különösen meggyőző a „szomatikus állampolgárság” hangsúlyozása, valamint a helyteremtés és az ökológiai felelősség összekapcsolódó fogalmai.

Néhány olvasó számára a tudományos stílus sűrűnek tűnhet, és a fogalmak megértése kihívást jelenthet a témában való előképzettség nélkül. A különböző kulturális, történelmi és filozófiai szálak összefonódása miatt az elbeszélés összetett lehet, ami az általános közönség számára kevésbé hozzáférhetővé teheti. Ezenfelül a könyv mélységének és terjedelmének teljes kiaknázásához türelemre lehet szükség.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Place for Utopia: Urban Designs from South Asia

Könyv tartalma:

Az Egy hely az utópiának számos utópikus képzeletet és gyakorlatot feltáró A Place for Utopia a huszadik század elejétől napjainkig különböző időket köt össze, az életrajzi és antropológiai, a kulturális és a konjunktúra-, Dél-Ázsia, Európa és Észak-Amerika területét.

A könyv feltérképezi az utópia értékét az elmúlt száz év alternatív, elzárt, népi vagy újonnan kialakuló urbanizmusok terveinek megértése szempontjából. A könyvben szereplő utópia-tervek középpontjában a kertek, a gyermekek, a spirituális topográfiák, a halál és a remény témái állnak.

A skót polihisztor Patrick Geddes vitalista városrendezési terveitől Indiában a Madraszban működő Teozófiai Társulatig és annak módjáig, ahogyan az újszerű dél-indiai kerttervezéshez kontextust biztosított; a kaliforniai Védánta vizuális, szöveges és rituális terveitől az 1930-as évektől napjainkig; az 1990-es évek utáni autópályákhoz és a bangalore-i gyorsvasúti rendszerekhez kapcsolódó térbeli átalakulásokig, amelyek a vallási és szomatikus önstílus kialakulóban lévő „indiai új korszakát” formálják, Srinivas a kulturális alternatívák és jövők terveit generáló, kontrapunciális történetek, az életek egybefüggőségének és az utópikus világok közötti rezonanciák történetét meséli el.