Egy janicsár emlékiratai

Olvasói vélemények

Az Egy janicsár emlékiratai első személyben mutatja be azt a gyakorlatot, hogy keresztény fiúkat raboltak el, hogy janicsárként szolgáljanak az Oszmán Birodalomban. Konstantin Mihailovic, akit elfogtak és janicsárrá képeztek ki, betekintést nyújt az oszmán katonai és kulturális gyakorlatba, bár egyes olvasók a könyv egyes részeit ismétlődőnek vagy kevés mélységűnek találják.

A könyv értékes elsődleges forrás az oszmán történelemhez, ritka bennfentes információkat és betekintést nyújt a katonai gyakorlatokba és a kulturális kölcsönhatásokba. A jegyzetek és a szerkesztői megjegyzések növelik értékét a tudományos olvasók számára. Mihailovic első kézből származó beszámolói és az eredeti szövegrészek megőrzése megőrzi a történelmi integritást.

Egyes olvasók úgy találják, hogy a könyv tele van puffogással, és az oszmán történelemben járatlanok számára nem különösebben lebilincselő. Hiányzik a janicsárkiképzés részletes feltárása, így néhány olvasó mélyebb információkra vágyik. Néhányan unalmasnak vagy túlságosan hosszúnak találhatják.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memoirs of a Janissary

Könyv tartalma:

Konstantin Mihajlovicsot, aki keresztény szerbként született a 15. század elején, az oszmán törökök elrabolták és Anatóliába vitték, ahol janicsárnak képezték ki - az oszmán hadsereg elit alakulatának tagja volt, amely kizárólag megtért keresztény fiúkból állt.

Mihailovic janicsárként szemtanúja volt olyan fontos eseményeknek, mint II. Mehmet szultán 1453-ban Belgrád és Konstantinápoly ostroma, valamint a Drakula gróf elleni hadjárat. 1463-ban janicsárokból álló helyőrségét a magyar király fogságba ejtette, és ő opportunista módon újra keresztény hitet vallott.

A törökökkel kapcsolatos egyedülálló, első kézből szerzett tapasztalataiból merített emlékiratai megírásához, amelyek a 16-17. században Közép- és Kelet-Európában „bestsellerré” váltak.

Ezeket az emlékiratokat a törökök pogány szokásairól szóló elrettentő példaként, valamint a török hadsereg katonai gyakorlatáról és szokásairól szóló útmutatóként adták ki. Sikerének egyik oka az volt, hogy a törökök nemcsak a Balkánt szállták meg, hanem 1529 és 1683 között Bécs ostromával Európa szívét is fenyegették. Mihailović éles részleteket közöl a török katonai cselszövésekről, a törökök fegyverszüneti megállapodások semmibe vételéről, valamint a csaták során és azon túl elkövetett megdöbbentő tetteikről, beleértve a fogságba esett királyok szokásos lefejezését.

Konstantinápoly és Trebizond ostroma és elfoglalása az árulás, de egyben a katonai zsenialitás krónikájaként olvasható. Mihailovic pompás udvari jeleneteket és találkozásokat ír le a nagy tatár kánokkal, a magyar és szerb királyokkal, valamint jeleneteket az Oszmán Birodalom mindennapi életéből.