Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A Post-Christendom Faith: The Long Battle for the Human Soul
A sokféle vallási lehetőséggel, az ateista naturalizmus térnyerésével és az erkölcsi relativizmussal szembesülve könnyen zavarba jöhetünk, hogy mi a legfontosabb - vagy arra a következtetésre juthatunk, hogy semmi sem számíthat a legjobban. A három, egymással összefüggő teológiai műből álló A poszt-keresztény hit első köteteként A hosszú csata az emberi lélekért című kötet megvizsgálja azokat a főbb történelmi fejleményeket, amelyek napjaink zűrzavarához vezettek - hogy kijelölhessük a továbblépés útját.
Philip Rolnick a reformáció, a felvilágosodás és a francia forradalom teológiai értékelésével kezdi, három olyan mozgaloméval, amelyek megkísérelték és bizonyos mértékig meg is valósították az emberiség alapvető újrafogalmazását. A reformáció sokkja után, a hitre alapozott kritikájával a felvilágosodás észérveken alapuló kritikája többé-kevésbé félretette a hitet. A felvilágosodás kritikájának radikális jellege viszont a francia forradalom radikális antropológiai újrafogalmazásaihoz vezetett - majd a terrorba torkollott. A keresztény hittől elszakadva, és gyakran hevesen szembeszállva vele, a szekuláris humanizmus korai formái a társadalmi és politikai struktúrák átalakítására fordították energiáikat, miközben a kritika crescendója mélyrehatóan megváltoztatta a Nyugat szellemi tájképét. Az alapvető bizonyosságok megingásával új mozgalmak jöttek létre, amelyek különböző irányokba húztak, némelyikük veszélyes és halálos volt. Rolnick ezt a törést Feuerbach ateizmusán, a romantikus irodalom túlkapásain, a nihilizmus felemelkedésén, a marxizmus "erkölcsi megfordulásán", Comte pozitivizmusán és Nietzsche kereszténység elleni totális háborúján keresztül térképezi fel.
A megtört alapokról szóló történetben Rolnick gondosan bemutatja, hogy az egyház és az evangélium soha nem szűnt meg egészen más alapot kínálni - megbízható és örökké tartó alapot. Ez az első kötet reményteli hangon zárul, az elmúlt évszázadok problematikus humanizmusától a megtestesült hitben megalapozott humanizmus felé fordulva. Krisztológiai reflexiója a törésen túlra és arra tekint, aki soha nem szűnt meg az emberi teljességet helyreállítani.
