An Enlarged Way of Thinking
A filozófiatörténet során a filozófusok a „tragédia” fogalmát használták, hogy megkérdőjelezzék a gyakorlatuk határait.
A tragédia időnként olyan témákat vet fel, amelyeket a filozófia hajlamos figyelmen kívül hagyni, mint például a szenvedés, a veszteség és a halál. Máskor a tragédiát radikálisabban használják; a filozófia azon tendenciájának azonosítására, hogy átlépi a megismerhető határait.
Egyes filozófusok a tragédiát nem-megismerő „eszmeként” alkalmazzák (ha egyáltalán lehetséges ilyesmi), amellyel megbontják az egyéni autonómia és az etikai élet közös dimenziói közötti fogalmi határokat. Mások a tragédiát azért idézik fel, hogy feltárják a művészi zsenialitás kreativitását és az emberi gondolkodás azon képességét, hogy új formát hozzon létre.
