Értékelés:
Gerardo Gonzalez memoárja családja kubai menekültként tett útjának krónikája, valamint az Egyesült Államokban oktatási vezetőként elért sikerei. A könyvet érzelmi mélység, személyes anekdoták, valamint a bevándorlói tapasztalatokról, az oktatásról és a nehézségekkel szembeni ellenálló képességről szóló elmélkedések jellemzik. Az olvasók, különösen a kubai menekültélményeket ismerők körében nagy visszhangot kelt, és az amerikai álom inspiráló tanúságtételeként szolgál.
Előnyök:A könyv inspiráló és szívhez szóló, tele személyes anekdotákkal, amelyek rávilágítanak a bevándorlás kihívásaira és az oktatás fontosságára. Értékes tanulságokkal szolgál a rugalmasságról, a családról és a bevándorlói szellemről. Sok olvasó érzelmileg meghatónak és elgondolkodtatónak találta, különösen a kortárs társadalmi kérdések tekintetében. Az írói stílus magával ragadó, így lebilincselő olvasmány.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találhatja, hogy a könyv inkább a személyes és érzelmi szempontokra összpontosít, mint a politikai elemzésre, ami nem biztos, hogy mindenki elvárásaival összhangban van Kuba történelmi kontextusával kapcsolatban. Továbbá, bár sokan találták átélhetőnek, a bevándorlói tapasztalatokon kívül élők, különösen a kubaiak, talán nem kapcsolódnak olyan mélyen az elbeszéléshez.
(10 olvasói vélemény alapján)
A Cuban Refugee's Journey to the American Dream: The Power of Education
1962 februárjában, három évvel Fidel Castro kubai uralmának kezdete után a Gonzlez család - egy autószerelő, a felesége és két kisgyermeke - néhány személyes holmival és két üveg kubai rummal Miamiban szállt le. Miközben a szülei igyekeztek munkát találni, a tizenegy éves Gerardo küzdött, hogy beilleszkedjen az iskolában, ahol egy tanár megfélemlítette, és az iskolai hatóságok szakmunkásképzőbe sorolták.
Egy közeli barátja ösztönzésére Gerardo úgy döntött, hogy főiskolára megy. Nemcsak leérettségizett, hanem kemény munkával és elszántsággal olyan felsőoktatási útra lépett, amely az Indiana Egyetem Pedagógiai Iskolájának dékáni székébe juttatta. Ebben a mélyen megindító memoárban Gonzlez elmeséli figyelemre méltó személyes és szakmai útját.
A memoár Gerardo kubai gyermekkorával kezdődik, és beszámol a család Egyesült Államokba való kivándorlásáról, a munkakeresés és az asszimiláció küzdelmeiről, valamint Gonzlez felfelé ívelő útjáról a felsőoktatásban. Bemutatja, hogy az oktatáshoz való hozzáférés milyen átalakító erővel bírhat egy ember életében.
Gerardo útja akkor zárta be a kört, amikor ötven évvel azután, hogy elhagyta Kubát, visszatért oda, és már nem a rémült, csüggedt menekült volt, hanem büszke, tanult és elszánt, hogy felszólaljon azok ellen, akik másokat el akarnak hallgattatni. A kötet kincset érő fényképeket és dokumentumokat tartalmaz Gonzlez kubai és amerikai életéből.
Az ő története egy bevándorlóról szól, aki elérte az amerikai álmot, egy olyan időszakban, amikor a menekültek millióinak sorsa világszerte és az Egyesült Államokban élő spanyolajkúaké, különösen a kubaiaké, soha nem volt még ilyen bizonytalan.
