Egy külön polgárháború: közösségek konfliktusban a hegyvidéki Délen

Olvasói vélemények

A könyv alapos betekintést nyújt a polgárháború belső konfliktusaiba, különösen Észak-Georgia területén, megkérdőjelezve az általános narratívákat, és kiemelve a családok változatos tapasztalatait ebben a viharos időszakban.

A könyv jól kutatott, tanulságos, és kiváló részleteket kínál a polgárháború belső konfliktusairól. Rávilágít a Konföderáció helyi érdekeire és a különböző népességekre, olyan perspektívákat nyújtva, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak. A recenzensek nagyra értékelik a könyv áttekinthetőségét, dokumentáltságát és éleslátó elemzését.

Néhány kritika megemlíti, hogy a könyv egyes részei időnként ismétlődnek és szétszórtak lehetnek, ami megzavarhatja az olvasás folyását.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Separate Civil War: Communities in Conflict in the Mountain South

Könyv tartalma:

A legtöbb amerikai úgy gondol a polgárháborúra, mint a romantikusnak tűnő vezetők által vezetett hatalmas hadseregek drámai összecsapásainak sorozatára. De Észak-Georgia Appalache-i közösségeiben a dolgok egészen másképp alakultak.

A Georgia északi határa mentén, a Blue Ridge-hegységben fekvő Fannin és Lumpkin megyékre összpontosító A Separate Civil War: Communities in Conflict in the Mountain South című könyv a nemzet történelmének e jelentős időszakának lokálisabb, sajátos megértése mellett érvel. A könyvből kiderül, hogy sok résztvevő számára ez a háború kevésbé elvont ideológiai okokból, mint inkább az otthonhoz, a családhoz, a barátokhoz és a közösséghez kötődő okokból zajlott. Jonathan Dean Sarris levelek, naplók, interjúk, kormányzati dokumentumok és szociológiai adatok széles tárházát felhasználva kelti életre nemzetünk legmegosztóbb és legpusztítóbb háborújának eddig homályban maradt változatát.

Az elszakadás és a háború kilátásba helyezése kezdettől fogva faji és vallási ellentétek mentén osztotta meg Georgia hegyvidéki közösségeit, és maga a háború csak fokozta ezeket a feszültségeket. Ahogy a konföderációs kormány elkezdte besorozni a katonákat a hadseregbe és lefoglalta a farmerek ellátmányát, sok hegylakó még inkább elkedvetlenedett.

Fegyveres csapatokba tömörültek, és harcoltak a konföderációs katonák, az állami milícia és saját konföderációpárti szomszédaik ellen. Helyi polgárháború alakult ki, amelyben mindkét fél a törvényt, a rendet és magát a közösséget fenyegető veszélyt látott a másikban. Ebben a nagyon személyes konfliktusban mindkét frakció eljutott oda, hogy ellenségeiket dehumanizálta, és olyan módszereket alkalmazott, amelyek kegyetlenségükkel még a tapasztalt katonákat is sokkolták.

Amikor azonban a háború 1865-ben véget ért, mindkét frakció igyekezett tisztázni a múltat, és történeteit beépíteni a polgárháborúról később népszerűsített nemzeti mítoszokba. Azzal az érveléssel, hogy a pártválasztás okainak inkább helyi aggodalmakhoz volt köze, mint egymással versengő ideológiákhoz vagy társadalmi és politikai víziókhoz, Sarris egy nagyon is szükséges bonyodalommal egészíti ki azt a kérdést, hogy miért harcoltak a férfiak a polgárháborúban.