Egy lakó két bolygón: Vagy az út kettéválása

Olvasói vélemények

A könyv Atlantisz létezését egy 1800-as évekbeli fiatalember által csatornázott szövegként bemutatott elbeszélésen keresztül tárja fel, amely részletesen ismerteti az elmúlt életeket, a fejlett technológiát és a spirituális témákat. Bár sok olvasó elgondolkodtatónak és az atlantiszi életről és technológiákról szóló gazdag tartalomnak találja, az írásmód, a számos formázási hiba és az állítások vitathatóak lehetnek.

⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely elmélyül az atlantiszi életben, beleértve annak fejlett technológiáját és spirituális elveit.
⬤ Elgondolkodtató témák, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos hiedelmeket és kitágítják az olvasók tudatát.
⬤ Sokan úgy találták, hogy a könyv felnyitja a szemüket, és mélyebb felismerésekhez vezet önmagukról és az univerzumról.
⬤ Az atlantiszi társadalom és kultúra egyedülálló szemlélete és részletes leírása.
⬤ Az elbeszélés magával ragadó azok számára, akiket érdekelnek a csatornázott művek, a metafizika és a spirituális irodalom.

⬤ Számos kritika jelentős formázási problémákat és számos nyelvtani hibát említett, ami megnehezítette a szöveg olvasását.
⬤ Az írásmódot mesterkéltnek és archaikusnak írták le, ami elriaszthatja az olvasók egy részét.
⬤ Néhány kritikus nehezen hihetőnek vagy túlzottan fantasztikusnak találta a könyvben szereplő állításokat.
⬤ A próza időnként túlzottan szószátyár és prédikáló jellegű lehet.
⬤ Néhány olvasó panaszkodott a fizikai példányok kis terjedelmére, ami miatt a könyv nehezebben hozzáférhető.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Dweller on Two Planets: Or, the Dividing of the Way

Könyv tartalma:

Az Egy lakó két bolygón a 19. századi Atlantisz-kánon egyik legfontosabb szövege.

A könyvet Frederick Spenser Oliver (1866-1899) tizenhét éves korától kezdve három éven át "csatornázta" Frederick Spenser Oliver (1866-1899) észak-kaliforniai otthonában, a Shasta-hegy közelében. Oliver azt állította, hogy nem ő írta a szöveget, és azt állította, hogy ő csak továbbította azt, amit Phylos kinyilatkoztatott neki. Valójában, vallotta Oliver, a kéziratot soron kívül diktálták neki (nagy részét visszafelé), hogy ne tudjon beleszólni a végeredménybe.

Phylos volt Walter Pierson is, egy 1863-1866 között Észak-Kaliforniában dolgozó aranyásó, aki az Atlantiszból reinkarnálódott Phylos.

Miközben Phylos/Pierson diktálta a könyvet Olivérnek, Olivér egyfajta automatikus írással állította elő a szöveget. A könyv Phylos atlantiszi életével és az akkori emberek csodálatos technológiájával kezdődik, beleértve az elektromosságot és a léghajókat.

A könyv második részében Phylos Walter Piersonként reinkarnálódik, és egy Quong nevű kínai mester viszi be a Shasta-hegy belsejébe. A Shasta-hegyen belül töltött idő alatt Pierson asztráltestében a Vénuszra kerül; innen a könyv címe. Jobb cím lett volna talán az "Atlantisztól a Shasta-hegyig".

Míg egyesek a könyvet zseniális spekulatív fikciónak nevezték (ha kissé összefüggéstelenül is), a reinkarnáció hívői nem tudnak nem gondolni arra, hogy van valami valóságalapja ennek a különös könyvnek, amely részletesen foglalkozik az antigravitációval, a tömegközlekedéssel, a "sötét oldal" energiájának alkalmazásával (amit ma "nullponti energiának" neveznénk) és olyan eszközökkel, mint a hangvezérlésű írógépek. A szivar alakú, nagy manőverezőképességű atlantiszi repülőgépek, a vailxok kísértetiesen hasonlítanak a 19. és 20.

századi UFO-jelentésekre. Phylos személyre szabott égboltokról is beszél, szinte virtuális valóságokról, ami valami nagyon meggyőző.