Egy lyuk a világban: A remény megtalálása a gyász és a gyógyulás rituáléiban

Olvasói vélemények

A könyv a gyász bensőséges feltárását nyújtja, személyes tapasztalatokat, történelmi összefüggéseket és különböző kulturális rituálékat szövi egybe. Vigaszt és megerősítést nyújt a veszteséget átélőknek, hangsúlyozva a közösségi gyászolási gyakorlatok fontosságát és a szerző saját felismeréseit az útja során.

Az írás gyönyörűen megformált és közérthető, vigasztaló jelenlétet biztosít a gyászoló olvasók számára. Mélyen feltárja a gyászrituálék jelentőségét, alapos kutatással és személyes történetmeséléssel alátámasztva. Számos recenzens dicséri a hitelességét, sebezhetőségét és azt az érzést, hogy a gyász átélésével nem vagyunk egyedül. Ajánlott mind a gyászolóknak, mind azoknak, akik jobban szeretnének másokat támogatni a gyászban.

Egyes olvasók egyes tárgyalt gyászrituálékat kevésbé relevánsnak vagy túl távolinak találhatnak személyes tapasztalataiktól. Néhány kritikus megemlítette, hogy bár a könyv értékes meglátásokat tartalmaz, egyes fejezetek kevésbé érződnek mélynek, mint mások. Emellett a zsidó-keresztény hagyományokra való hivatkozások megkövetelhetnek némi alapismeretet a hitről, ami nem biztos, hogy minden közönség számára megfelelő.

(74 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Hole in the World: Finding Hope in Rituals of Grief and Healing

Könyv tartalma:

A gyászról szóló nyers és inspiráló elmélkedésben - amelyet a Publishers Weekly az év egyik legjobb könyvének választott - egy gyászoló nővér a gyász szokásainak történetét feltárva dolgozza fel személyes veszteségének történetét.

Amikor Amanda Held Opelt egy veszteségekkel teli időszakot élt át - köztük három vetélést és húga, a New York Times bestseller írója, Rachel Held Evans váratlan halálát -, olyan bánattal szembesült, amellyel nem tudta, hogyan nézzen szembe. Opelt küzdött, hogy feldolgozza a gyászát és elfogadja a világban lévő fájdalom valóságát. Váratlanul nehéz kérdésekkel is megküzdött: Mit jelent igazán gyászolni és jól gyászolni? Miért olyan nehéz továbblépni? Miért nem készített fel a hitem erre a fajta fájdalomra? És mit kellene most tennem?

A válaszok keresése során felfedezte, hogy a múltban élő generációk olyan rituálékat alkalmaztak, amelyek a fájdalom elviselésére szolgáltak, és segítették a gyász és a gyógyulás folyamatát. Manapság sok ilyen hagyomány elveszett, mivel a vallási gyakorlat csökken, a kultúrák összeolvadnak, a halált szanálják, és a fájdalmat elkerülik.

A gyászról szóló nyers és hiteles memoárban Opelt feltárja az emberi gyász gyakorlatának történetét, és azt, hogy a korábbi generációk hogyan vészelték át a szenvedés időszakát. Különböző kultúrák gyászrituáléit és szokásait tárja fel, többek között:

⬤  a keening, vagyis a gyászban való jajgatás ír hagyományát, amely arra tanítja, hogy a gyógyulás csak akkor kezdődhet el, ha fejjel előre belevetjük magunkat a gyászba.

⬤  a halál utáni fényképezés viktoriánus hagyománya, és az, hogy hogyan küzdünk azért, hogy a szeretett személyt úgy idézzük fel, ahogyan volt.

⬤  a zsidó hagyomány, a siva ülése, amely arra emlékezteti, hogy meg kell pihennie a közösség erejében, még akkor is, amikor Isten távolinak érzi magát.

⬤  a gyászruházat hagyománya, amely a gyászolót egy időre elkülönítette a társadalomtól, teret engedve neki, hogy tiszteleghessen a gyász előtt.

Ahogy Opelt az egyes gyászolási gyakorlatokat vizsgálja, azok keretet adnak neki saját fájdalmának feldolgozásához. Megosztja, hogy kételyei és haragja ellenére Isten hogyan találkozott vele a gyász közepette, és hogyan gyászolt vele együtt, és megmutatja, hogy amikor gondosan és őszintén foglalkozunk a veszteségeinkkel, képesek vagyunk kitágítani a szeretetre, a hitre és a gyógyulásra való képességünket.