Értékelés:
Priscilla Bond naplója Kimberly Harrison szerkesztésében részletes történelmi beszámolót nyújt egy nő életéről a polgárháború idején. Míg egyes olvasók értékelik a történelmi értéket és az alapos kutatást, sokan unalmasnak találják a tartalmat, és hiányolják a lebilincselő elbeszélést. Az írást inkább a mindennapi élet hétköznapi részletei jellemzik, mintsem az az érzelmi mélység, amit egy naplótól elvárhatnánk.
Előnyök:A könyv kiváló történelmi forrás, amely aprólékos kutatást mutat be, és mélyreható kontextust nyújt a nők polgárháború alatti életéről. A bevezető értékes háttérinformációkkal szolgál, így a könyv hasznos eszköz a tudósok és történészek számára. A napló tükrözi a főhősnő háborús időkben változó identitását, megörökítve a hangulat és a személyiség változásait.
Hátrányok:A naplóbejegyzéseket gyakran unalmasnak írják le, tele az időjárással és a társasági látogatásokkal kapcsolatos hétköznapi részletekkel, ami unalmassá teszi az olvasást. Sok kritikus úgy érezte, hogy az írásból hiányzik a mélység és az érzelmi elkötelezettség, a homályos leírások nem képesek megragadni a szerző tapasztalatainak összetettségét. Úgy tűnik, hogy inkább a tudományos közönségre, mint az általános olvasókra szabták, ami olyan javaslatokat eredményezett, hogy a könyvet a haladóbb irodalomtudományi tanulmányok számára kellene fenntartani.
(7 olvasói vélemény alapján)
A Maryland Bride in the Deep South: The Civil War Diary of Priscilla Bond
"Azt mondják, jenki vagyok - de ha a békét akarni jenki - akkor én is az vagyok. Belefáradtam a férj és feleség szétválasztásába.".
1858-ban a tizenkilenc éves Priscilla "Mittie" Munnikhuysen új naplót kezdett, amelynek során férjhez ment, elhagyta családját a Chesapeake-öböl előkelő protestáns tengerparti kultúrájában, és gazdag férjével, Howard Bonddal a katolikus Dél-Louisiana határmenti ültetvényes társadalmában telepedett le. Priscilla Bond 1865-re már annyi megpróbáltatásnak és kiábrándulásnak volt szemtanúja, hogy két kötetnyi naplót is meg tudott volna tölteni: apósa brutális viselkedésének rabszolgáival szemben; férjének állítólagos rajtaütésének az uniós katonákon, majd menekülésének otthonról; a család Houma-i cukorültetvényének megtorló felgyújtásának; valamint a háború veszteségeinek, borzalmainak és mindennapos fosztogatásainak. Bond bensőséges írásai, amelyek itt jelennek meg először, Kimberly Harrison részletes jegyzetekkel és kritikai bevezetővel ellátva, megvilágítják a polgárháború nőkre, családokra és egyéni identitásokra gyakorolt hatását. Alkalmanként Bond a későbbi olvasók kedvéért rögzíti tapasztalatait, de gyakrabban arra használja naplóját, hogy teret és időt vájjon az önreflexiónak, az önképzésnek és az önmeggyőzésnek. A tizenkilencedik századi nők életét a másokhoz - feleségként, anyaként, lányként és nővérként - való viszonyuk határozta meg, és a napló vezetése lehetővé tette Bond számára, hogy időt szakítson önmagára.
Retorikai eszközként szolgált, amely segített motiválni őt arra, hogy megfeleljen az "igazi nőiesség" korabeli normáinak, alkalmazkodjon a zord új környezethez, és túlélje a civilizáció összeomlását. Harrison értelmező kommentárja lehetővé teszi az olvasók számára, hogy értékeljék azt a kontextust, amelyben Bond ír, még akkor is, amikor a házassági gyötrelmektől kezdve az apósokkal kapcsolatos nehézségeken át a vallási küzdelmekig és a megromlott egészségi állapotig mindenről szóló bejegyzések egyedülállóan és meghatóan elevenítik meg Priscilla Bondot. A számos levéllel ügyesen összevetett naplója értékes és gazdagító réteggel egészíti ki a polgárháború otthoni frontjának átfogó történetét.