Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az Istennel való folyamatos, pillanatról pillanatra tartó kapcsolat fenntartásának gondolatát vizsgálja, gyakorlati tanácsokat és a szerző, Frank Laubach személyes meglátásait nyújtva. Sok olvasó találta életbevágónak, mert a „percek játékának” nevezett gyakorlaton keresztül mélyebb kapcsolatra ösztönöz Istennel. A szöveg a lelki kihívásokat és a megvalósítható lépéseket ötvözi, így egyszerre inspiráló és gyakorlatias a mélyebb hitélményre vágyó különféle olvasók számára.
Előnyök:⬤ Mélyreható betekintés az Istennel való társas együttlétbe.
⬤ Gyakorlati tanácsok arra vonatkozóan, hogyan őrizhetjük meg Isten jelenlétét a mindennapi életben.
⬤ Inspiráló személyes történetek és naplóbejegyzések, amelyek érzelmileg is visszhangoznak.
⬤ Rövid, könnyen olvasható fejezetek, amelyek magával ragadóak és hatásosak.
⬤ Sok olvasó megtapasztalta a személyes átalakulást és az Istennel való mélyebb kapcsolatot.
⬤ A „percek játékának” koncepcióját különösen nagyra értékelik gyakorlatiassága és hozzáférhetősége miatt.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó a bevezető részeket feleslegesnek és a fő tartalomtól elvonónak találta.
⬤ Néhányan megemlítették, hogy a könyvben szereplő levelek nem mindenkinek tetszenek.
⬤ A folyamatos erőfeszítés követelménye egyesek számára ijesztőnek vagy irreálisnak tűnhet.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a felvázolt spirituális út túl intenzív lehet a kezdők számára.
(134 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Letters By A Modern Mystic: Excerpts from Letters Written at Dansalan, Lake Lanao, Philippine Islands, to His Father
Könyv tartalma:
Egy modern misztikus levelei Frank C. Laubach misszionárius leveleinek kivonataiból álló gyűjtemény. Ezek az 1930 januárja és 1932 januárja között írt bensőséges írások egy hívő ember munkáját mutatják be, hogy napi, óránkénti és percenkénti gyakorlással közelebb kerüljön Istenhez.
Frank C. Laubach (1884-1970) amerikai misszionárius és az írásbeliség szószólója volt. A Princeton Egyetem (1909), az Union Theological Seminary (1913) és a Columbia Egyetem (Ph. D., 1915) elvégzése után feleségével, Emmával a Fülöp-szigetekre hajózott, hogy megkezdje missziós életét. A helyi katolikus lakosság körében dolgoztak, és hét éven át evangélikus templomokat építettek Mindanaón, az egyik legnagyobb Fülöp-szigeteken. Laubachot később kinevezték az Union Theological Seminary tanszékére, és segített a manilai campus létrehozásában. Ez idő alatt írta meg a The People of the Philippines című könyvet, amely a szigetek és az ottani vallási élet története.
A Fülöp-szigeteken töltött 14 év után Laubach Dansalanba (1956-ban Malawinak nevezték át) utazott, hogy a muszlim morókkal dolgozzon. Mivel ellenálltak evangéliumi üzenetének, úgy gondolta, hogy az írás-olvasásra való összpontosítás jobb módszer lenne az elérésükhöz. Úgy érezte, hogy a morókhoz való közeledés az oktatással és "az isteni szeretettel, amely Krisztusról fog beszélni nekik, bár soha nem használom a nevét", nagyobb eredményekhez vezetne. Az olvasástanulás "mindenki tanít egyet" módszere gyorsan elterjedt, és az írástudás robbanásszerű fejlődéséhez vezetett a szigeten.
Dansalanban töltött ideje alatt Laubach egyedül volt, felesége és fia egy másik szigeten maradt egészségügyi és oktatási céllal. Laubach úgy küzdött magánya ellen, hogy leveleket írt apjának munkájáról, hitéről és "mély misztikus istenélményéről".
Az 1930-as evangéliumi keresztény misszionáriustól elvárható, hogy ellenségesen viszonyuljon egy másik vallás eszméihez. De valójában Laubach úgy tűnik, hogy üdvözli a muszlim nézőpontot. "Az iszlám légkörében élni - eddig - óriási szellemi ösztönzést jelent. Mohamed segít nekem..." Erőt talált az iszlám néhány alapelvében. "Az (Istennek való) engedelmesség az ember első és utolsó kötelessége (az iszlámban)" - írja. "Pontosan erre volt szükségem a keresztény életemben.".
Úgy érezte, hogy élete eddigi szakaszában nem tett elég erőfeszítést arra, hogy percről percre Isten akaratával éljen. Ez a gondolat, hogy minden percet Istennek éljünk, újra és újra felmerül. Ahogy ezt a gyakorlatba ülteti, Laubach mintha olyan elragadtatásra és Istenhez és embertársaihoz való kapcsolódásra találna, amilyet korábban soha nem tapasztalt.
Ez a rövid mű, amely inkább személyes levélként, mint irodalmi műként íródott, egyszerre bensőséges és olvasmányos. Értékes betekintést nyújt egy lelki ember elméjébe, valamint inspirációt nyújt ahhoz, hogy a modern keresztény hogyan próbálhat meg Krisztushoz méltóbb életet élni. Még a kudarcai is bátorítást nyújtanak. Egy 1930 áprilisában írt levelében bevallja, hogy nehéz az Istennek való állandó alávetettség, és hogy gyakran alulmarad.
1935-ben Laubach elkezdte más országokban is elterjeszteni műveltségi módszerét. Miután visszavonult missziós munkájától, megalapította a Laubach Literacy-t, amely világszerte közel 3 millió embernek segített megtanulni olvasni. A program 2002-ben egyesült az amerikai Literacy Volunteers of America szervezetével, így jött létre a Pro-Literacy, amely a mai napig az írásbeliség globális terjesztésén dolgozik.
