Értékelés:
Az „Egy nagylelkű és irgalmas ellenség” című könyv jól kutathatóan tárja fel a német hadifoglyokkal, különösen a hesseni katonákkal való bánásmódot az amerikai forradalom idején. A könyvet dicsérték a lebilincselő írásmódja és a szerzőt a téma iránti mélységes érdeklődése miatt. Miközben értékes betekintést nyújt e katonák életébe és az amerikai társadalommal való kapcsolataikba, néhány olvasó csalódottságát fejezte ki a konkrét személyekre vonatkozó részletes genealógiai információk hiánya miatt.
Előnyök:** Jól megírt és lebilincselő történelmi elbeszélés. ** Friss és új kutatás, amely az amerikai forradalom egy kevésbé feltárt aspektusára összpontosít. ** Számos elsődleges forrást, például naplókat és katonai feljegyzéseket használ. ** Érdekes nézőpontot kínál a német hadifoglyokkal való bánásmódról. ** Nagyon ajánlott a hadtörténelem és a genealógia iránt érdeklődőknek. ** Hozzájárul a hesseni katonák szerepének és tapasztalatainak megértéséhez.
Hátrányok:** Hiányoznak az egyes foglyokra vonatkozó részletes genealógiai információk, ami csalódást okozhat a felmenőivel kapcsolatban álló olvasóknak. ** Néhány olvasó átfogóbb listákat remélt az egyes katonákról és a fogság utáni sorsukról.
(14 olvasói vélemény alapján)
A Generous and Merciful Enemy: Life for German Prisoners of War During the American Revolution
Hat német fejedelemség mintegy 37 000 katonája, akiket együttesen hesseni katonáknak neveztek el, brit segédcsapatként állt szolgálatba az amerikai függetlenségi háborúban. Időnként az észak-amerikai brit hadsereg egyharmadát tették ki, és több ezren közülük amerikai fogságba estek. Annak ellenére, hogy a németek fontos szerepet játszottak a brit háborús erőfeszítésekben, a történészek nagyrészt figyelmen kívül hagyták ezeket az embereket. Daniel Krebs a német katonai feljegyzésekben és a közkatonák leveleiben és naplóiban végzett kutatásokra támaszkodva a foglyokat állítja a középpontba A nagylelkű és irgalmas ellenség című könyvében, és inkább egyénként mutatja be őket, mint pusztán a veszteséglisták számaként.
Krebs a brit és európai politika és hadviselés összefüggéseibe helyezi beszámolóját, és elmagyarázza azoknak a német államoknak a motivációit, amelyek szerződéses katonákat bocsátottak a brit hadsereg rendelkezésére. A hesseniekről azt gondoljuk, hogy zsoldosok voltak, de - ahogyan ő mutatja - sokan közülük sorkatonák voltak. Egyesek újoncok voltak, mások veteránok. Néhányan a háború után az Újvilágban akartak maradni. Krebs továbbá leírja, hogyan kerültek a németek fogságba, akár fogságba esés, akár megadás révén, és életre kelti a fogságban szerzett tapasztalataikat Új-Angliától a kubai Havannáig.
Krebs részletesen tárgyalja a börtönkörülményeket, kitérve mind a hadifoglyokhoz való amerikai hozzáállásra, mind a foglyok tapasztalataikra adott válaszaira. Értékeli az amerikaiak azon erőfeszítéseit, hogy mint -nagylelkű és irgalmas ellenség- gazdasági, katonai és propagandisztikus eszközként használják fel a foglyokat. Eközben sosem téveszti szem elől a fogságnak a hadifoglyokra gyakorolt hatását.
A hadifoglyokkal való modern bánásmód eredetét vizsgálva Krebs új dimenziókat ad egy fontos, de gyakran elhanyagolt hadtörténeti témához. Utószavában ismerteti az Egyesült Államok és Poroszország között 1785-ben létrejött, majdnem elfeledett szerződést, amely a nyugati jogtörténetben elsőként szabályozta a hadifoglyokkal való bánásmódot.
