Egy nem-ödipális pszichoanalízis? A hisztéria klinikai antropológiája Freud és Lacan műveiben

Eredeti címe:

A Non-Oedipal Psychoanalysis?: A Clinical Anthropology of Hysteria in the Works of Freud and Lacan

Könyv tartalma:

A különböző pszichopatológiai szindrómák eltúlzott és karikaturisztikus módon mutatják meg az emberi lét alapvető struktúráit. Ezek a struktúrák nemcsak a pszichopatológiát jellemzik, hanem a kultúra legmagasabb formáit is meghatározzák. Ez Freud antropológiájának hitvallása. Ez az antropológia azt feltételezi, hogy az ember a köztes lét lénye. Az emberi lény lényegében a patológia és a kultúra közé van kötve, és a "normativitás" nem határozható meg elméletileg meggyőző módon. E könyv szerzői ezt a freudi antropológiát a létezés patoanalízisének vagy klinikai antropológiának nevezik. Ez az antropológia új értelmet ad a nietzschei diktátumnak, miszerint az ember "beteg állat". Freud, majd később Lacan először a hisztériával kapcsolatban (az irodalomhoz való viszonyában) fejlesztette ki ezt az antropológiai felismerést.

Ez a patoanalitikus perspektíva 1905 után fokozatosan eltűnik Freud szövegeiből. Ez a könyv ennek a fejlődésnek a döntő mozzanatait tárja fel. Ezzel nemcsak azt mutatja meg világosan, hogy Freud az Oidipusz-komplexust sokkal később vezette be, mint azt általában feltételezik, hanem azt is, hogy az Oidipusz-komplexus elmélete összeegyeztethetetlen a klinikai antropológia projektjével.

A szerzők nemcsak e tézis filozófiai jelentőségét vizsgálják Freud munkásságában. Megvizsgálják annak avatárjait is Jacques Lacan szövegeiben, és megmutatják, hogy a lét patoanalízisének e projektje szükségszerűen egy nem-ödipális pszichoanalitikus antropológia megfogalmazására kötelez bennünket.