Egy nemzeti bűntény: A kanadai kormány és a bentlakásos iskolarendszer

Olvasói vélemények

A könyv erőteljes és tanulságos beszámoló a kanadai bentlakásos iskolarendszerről, részletesen bemutatva a kormány és az egyházak szerepét az őslakosok kulturális népirtásában. A könyv jól megírt és megalapozott, a kanadai történelem egy sötét fejezetére világít rá, de olvasása nyugtalanító és felkavaró lehet.

⬤ Tanulságos és informatív
⬤ jól kutatott
⬤ alapos történelmi perspektívát nyújt
⬤ értékes betekintést nyújt a bentlakásos iskolarendszerbe
⬤ fontos forrásként szolgál Kanada sötét múltjának megértéséhez
⬤ minden kanadai számára és oktatási célokra ajánlott.

⬤ Nagyon felkavaró tartalom
⬤ általánosíthatja a diákok tapasztalatait, ami félrevezetheti az olvasót
⬤ erős érzelmi reakciókat válthat ki
⬤ néhány kritikus megjegyezte, hogy a témával foglalkozó más művekhez képest nem elég árnyalt.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A National Crime: The Canadian Government and the Residential School System

Könyv tartalma:

"Elmondom, hogyan bánnak velünk. Mindig éhes vagyok." -- Edward B., az Onion Lake School tanulója (1923) "(I)ha a Dominion kormánya kifejezetten azzal a céllal nevezne ki, hogy terjessze a tuberkulózist, akkor nincs is finomabb dolog a létezőben, mint az átlagos indián bentlakásos iskola".

-- N. Walker, indiánügyi főfelügyelő (1948) Több mint 100 éven keresztül több ezer aborigin gyermek ment keresztül a kanadai bentlakásos iskolarendszeren. Az 1870-es években indult, és a kormánytisztviselők szavai szerint az volt a célja, hogy ezeket a gyerekeket a "civilizáció körébe" vonja, az eredmények azonban messze másképp alakultak.

Az iskolák sokkal gyakrabban nyújtottak alsóbbrendű oktatást az elhanyagoltság, a betegségek és gyakran a bántalmazás légkörében. John S.

Milloy történész korábban nem publikált kormányzati dokumentumok felhasználásával teljes képet ad a bentlakásos iskolarendszer történetéről és valóságáról. Először a rendszer ideológiai gyökereit követi nyomon, majd a belső memorandumok, a helyszíni ellenőrök jelentései és a panaszlevelek iratainak nyomába ered. Az első évtizedekben a rendszer tervszerűség és visszafogottság nélkül növekedett.

Számos kritikus bizottság és jelentés ellenére a rendszer az 1970-es évekig fennmaradt, amikor is szociális ellátórendszerré alakult át anélkül, hogy javított volna a több ezer gondozottja körülményein. A National Crime (Egy nemzeti bűntény) bemutatja, hogy a bentlakásos rendszer krónikusan alulfinanszírozott és gyakran rosszul irányított volt, és részletesen dokumentálja, hogy ez hogyan hatott az aborigin gyerekek egész generációinak egészségére, oktatására és jólétére.