Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
A Language for the World: The Standardization of Swahili
A szuahéli standard szellemi története a standardalkotás és a közösségteremtés hosszú távú, összefonódó folyamatait vizsgálja Kelet-Afrika történelmi, politikai és kulturális kontextusában és azon túl.
Morgan J. Robinson amellett érvel, hogy a szuahéli standard hordozhatósága hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak az afrikai kontinensen, hanem világszerte széles körben használják. A könyv középpontjában az a kérdés áll, hogy az afrikai nyelvek standardizált változatai vajon megerősítették vagy elnyomták-e az afrikai nyelveket. Elkerülhetetlen, hogy egy nyelv egy változatának standardként való kiválasztása és népszerűsítése - ami jellemzően a misszionáriusokhoz és a gyarmati rezsimekhez köthető - negatívan érintette azokat, akiknek a nyelvét hirtelen nem standardnak ítélték. Mielőtt azonban a kodifikáció következményeinek egyeztetése előtt Robinson amellett érvel, hogy magát a folyamatot kell megpróbálni megérteni. A standard szuahéli története megmutatja, hogy az események, emberek és eszmék hogyan mozognak gyorsan és néha meglepő módon a nyelvi, politikai, társadalmi vagy időbeli kategóriák között.
Robinson Zanzibárban, a tanzániai szárazföldön és az Egyesült Királyságban végezte kutatásait. A könyv az 1864 és 1964 közötti beszélgetési, fordítási és kodifikációs időszakok köré szerveződve a szuahéli standardizációjának szellemtörténetére összpontosít. A történet a tizenkilencedik század közepén kezdődik Zanzibárban, a misszionáriusok, a korábban rabszolgasorban élő diákok és a nyomda otthonában, és a huszadik század közepén ér véget a szárazföldön, amikor a nacionalista mozgalmak gyarmatellenes és nemzetépítő eszköztárukba felvették a szuahéli standardot. Ez a végkifejlet azonban nem volt előre meghatározott, és Robinson új kontextust kínál a nyelv által Kelet-Afrikában továbbra is kiváltott erős érzelmeknek.
A standard szuahéli nyelv története nem egyetlen történet, hanem inkább több közösségnek a tudás előállításához hozzájáruló, összefüggő története. A könyv ezt a sokféleséget tükrözi azáltal, hogy a gyarmati tisztviselők és a gyarmatellenes nacionalisták; kelet-afrikai hivatalnokok, diákok, újságszerkesztők, szerkesztők és olvasóik; valamint könyvtári patrónusok, akadémiai nyelvészek, egykori rabszolgagyerekek és missziós prédikátorok elbeszéléseit tartalmazza. A könyv ezeket a történeteket a saját szempontjaik szerint rekonstruálja, és új összetetté integrálja őket, amely bemutatja a nyelv központi helyét Kelet-Afrika történelmében és azon túl is.
