Értékelés:

Gabrielle Walker „A levegő óceánja” című műve a légkörrel kapcsolatos tudományos felfedezések történetét és a mögöttük álló tudósokat vizsgálja. Bár a könyv magával ragadó történetmeséléssel és történelmi összefüggésekkel ragadja meg az olvasót, néha hiányzik belőle a tudományos mélység, és inkább a személyekre, mint magára a tudományra összpontosít. Az olvasók értékelik a könnyen érthető írásmódot és a tudósokról szóló lenyűgöző anekdotákat, de a könyv szervezésével és teljességével kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Előnyök:Jól megírt és lebilincselő stílus, érdekes anekdoták tudósokról, tanulságos betekintés a légkörbe és a levegőbe, a tudományos fogalmakat a nem tudósok számára is érthetővé teszi, felkeltik a kíváncsiságot a téma iránt, szórakoztató történelmi perspektíva a tudományos felfedezésekre.
Hátrányok:Hiányzik a tudományos magyarázat mélysége, rendezetlen szerkezet, inkább a tudósokra összpontosít, mint magára a tudományra, nem terjed ki a légkör minden szintjére, egyes kitérők érintőlegesnek vagy szükségtelennek tűnnek.
(57 olvasói vélemény alapján)
An Ocean of Air: Why the Wind Blows and Other Mysteries of the Atmosphere
Nemcsak a levegőben élünk, hanem a levegő miatt is. Ez a legcsodálatosabb anyag a Földön, felelős az élelmünkért, az időjárásunkért, a vizünkért és a hallásunkért. Ebben a fergeteges könyvben a tehetséges tudományos író, Gabrielle Walker a légkörünk rétegeit tárja fel azoknak az embereknek a történeteivel, akik felfedezték a titkait:
- Egy extravagáns reneszánsz olasz felfedezi, milyen nehéz is valójában a levegőnk: A Carnegie Hallt megtöltő levegő például hetvenezer fontot nyom.
- Egy félszemű pajtapilóta rájön, hogy a fejünk fölött állandóan öt mérfölddel fújnak a szelek.
- Egy elszegényedett amerikai farmer úgy jön rá, miért mozognak körkörösen a hurrikánok, hogy vasvillájával egyenleteket vés egy pajtaajtóra.
- Egy jószándékú feltaláló majdnem tönkreteszi az ózonréteget.
- Egy visszahúzódó matematikai zseni harminc évvel azelőtt, hogy bebizonyosodik az igaza, megjósolja, hogy az égen egy lebegő fémréteg található, amelyet a hullócsillagok izzó csóvái táplálnak.