Olvasói vélemények
Összegzés:A „A meghallgatott ima embere” című könyv erőteljes betekintést nyújt George Muller életébe és hitébe, hangsúlyozva az imára és Isten gondviselésére való hagyatkozását. Az olvasók inspirálónak és remek kiindulópontnak találták a könyvet azok számára, akik szeretnék elmélyíteni hitüket és az ima megértését. Néhány kritikus azonban úgy véli, hogy a könyvből hiányzik a mélység azok számára, akik már ismerik Muller életét és műveit.
Előnyök:⬤ Inspiráló és erőteljes elbeszélések a hitről és az imádságról.
⬤ Könnyen olvasható és hozzáférhető azok számára, akik nem ismerik George Mullert.
⬤ Bátorít a személyes hitben és az Istenbe vetett bizalomban való növekedésre.
⬤ Gyakorlati tanácsokat és példákat tartalmaz a meghallgatott imákról.
⬤ Jó bevezetésként szolgál Muller terjedelmesebb írásaihoz.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem elég mély és nem elég átfogó ahhoz, hogy önmagában is megállja a helyét.
⬤ A tartalom ismétlődőnek tűnhet azok számára, akik már ismerik Müller életét.
⬤ A könyv egyes részeit túlságosan leegyszerűsítőnek és a komolyabb tanulmányozáshoz nem elég tartalmasnak tartják.
(115 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
An Hour With George Muller: The Man Of Faith To Whom God Gave Millions
Könyv tartalma:
A különc lelkész és árvaszerető George Muller életében legalább 10 000 árváról gondoskodott, halála után pedig, mivel öröksége révén másokat is erre ösztönzött, a gyermekek száma megtízszereződött. Olyannyira oktatási lehetőségeket biztosított az árváknak, hogy egyesek még azzal is vádolták, hogy a szegényeket természetes élethelyzetük fölé emelte.
117 iskolát alapított, amelyek több mint 120 000 embernek nyújtottak keresztény oktatást. Dollármilliókat imádkozott (mai pénznemben számolva a becslések szerint 150 millió dollárt) az árvákért, és soha senkitől nem kért közvetlenül pénzt.
Szolgálata utolsó 68 évében soha nem vett fel fizetést, hanem bízott Istenben, hogy az emberek szívébe helyezi, hogy küldje el neki, amire szüksége van. És sem ő, sem az árvák soha nem éheztek, vagy nem szenvedtek hiányt semmilyen szükségletben.
