A Narrative from an Old Confederate: Memoirs of a Civil War Soldier from the Alabama 35th Infantry
A Tennessee állambeli Maury megyében 1843-ban született James Harmon volt a legidősebb a három gyermek közül, akiknek családi gyökerei nagyapjuk 1812-es háborúban teljesített szolgálatáig nyúltak vissza. Miután az alabamai Florence-be költözött, Harmon a családja bútorüzletében segédkezett, amíg el nem indult a LaGrange Katonai Akadémiára.
A dolgok hirtelen megváltoztak Harmon számára az 1860-61-es években, amikor a politikai megosztottság szétszakította a nemzetet. Harmon, bár vágyott az oktatásra, az iskolát bezárva találta, és megtette az akkori hazafias cselekedetet: jelentkezett a 35. alabamai gyalogezredbe. Konföderációs katonaként szemtanúja lett az amerikai polgárháború győzelmeinek - és borzalmainak -.
Közel hat évtizeddel a háború vége után, a Tennessee állambeli Lawrenceburgben élő 79 éves fogorvosként Harmon válaszolt Gustavus W. Dyer, a Vanderbilt Egyetem professzora által küldött kérdőívre, amely a túlélő polgárháborús katonák emlékeit kívánta megőrizni.
Válaszában Harmon túlmutatott a kérdőíven, és egy 71 oldalas, kézzel írt önéletrajzba öntötte bele a szívét. A könyv lapjain élénken elmesélte a háború kezdeti napjainak heves izgalmát, az önkénteseket kereső felhívásokat és a háborúba induló ezredek szervezésének rohanását. A fényes várakozásokból kemény valóság lett, amikor barátok és bajtársak vesztek oda a konfliktus pusztításaiban.
"Egy öreg konföderációs katona elbeszélése", ahogy Harmon a művének a címet adta, nem csupán történelmi beszámoló; zsigeri utazás egy katona szívébe, amely feltárja az emberi lélek szívósságát a csata káoszában. Az amerikai történelem minden olyan hallgatója számára, aki a polgárháború bensőséges és hiteles szemszögéből szeretné megismerni a polgárháborút, Harmon felkavaró emlékiratai lenyűgöző - bár viszonylag rövid - olvasmányt jelentenek.