Egy özvegyasszony sétája: A Memoir of 9/11

Olvasói vélemények

Az „Egy özvegyi séta: A Memoir of 9/11” című könyve Marian Fontana mély érzelmekkel teli beszámolója a szerelemről, a veszteségről és az ellenálló képességről a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményeket követően, amikor férje, egy tűzoltó meghalt. A könyv a gyászt, a reményt és a fiát nevelő özvegy útját tárja fel, miközben egy ilyen jelentős tragédia utóhatásai között navigál.

⬤ Gyönyörűen megírt és érzelmileg erőteljes elbeszélés.
⬤ A gyász és a veszteség bensőséges szemszögéből mutatja be a gyászt és a veszteséget, és az olvasók mélyen átérzik a szerző tapasztalatait.
⬤ Betekintést nyújt a tűzoltók családjainak küzdelmeibe.
⬤ Inspiráló történet a szeretetről, a rugalmasságról és a változásért folytatott küzdelemről.
⬤ A szerző nyers őszintesége és egyedi hangja visszhangra talál az olvasókban.

⬤ Néhány olvasó a könyv egyes részeit lassúnak találta, vagy a túlzott részletekkel és nevekkel elakadt.
⬤ A nagy érzelmi súly miatt egyesek számára nehéz olvasmány lehet.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a befejezés a korábbi részekhez képest kevésbé volt lebilincselő.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Widow's Walk: A Memoir of 9/11

Könyv tartalma:

Szeptember 11-én vittem el a fiamat a második teljes óvodai napjára. Az ég olyan kék volt, mintha kivasalták volna. Átmentem az utcán, kávét rendeltem, és leültem, hogy megvárjam a férjemet. Ez volt a nyolcadik házassági évfordulónk, és Dave és én hamarosan új fejezetet kezdtünk tizenhét együtt töltött évünkben. Kávét kortyolgatva figyeltem, ahogy sűrű fekete füstcsík kúszik az égen Manhattan felől, és nem vettem észre, hogy az életem örökre meg fog változni.

2001. szeptember 11-én Marian Fontana a World Trade Center elleni támadásban elvesztette férjét, Dave-et, a brooklyni 1-es elit tűzoltóegység tűzoltóját. Az özvegyi séta azon a végzetes reggelen kezdődik, amikor Marian, a drámaíró és komikus, özveggyé, egyedülálló anyává és valószínűtlen aktivistává vált.

Két héttel 9/11 után a város megpróbálta bezárni az 1-es osztagot, amely tizenkét ember elvesztését szenvedte el. Az életvidám szelleméről és szenvedélyes hűségéről ismert Marian, aki még mindig a mélységes veszteséget élte át, mozgósítani kezdte a környéket, hogy a tűzoltóságot nyitva tartsák. Ebből a valószínűtlen platformból nőtte ki magát a 9/11-es özvegyek és áldozatok családjainak egyesülete. A következő tizenkét hónapban Marian a tragédia végtelen hullámzó hatásaival küzdött, a legapróbb és legmélyebben személyesektől kezdve - azon tűnődik, ki fog a fiával, Aidannal Star Wars-ozni, és ki fogja a vállán hordozni őt - a kollektív hatásokig: azon dolgozik, hogy a családok és az özvegyek megkapják a szükséges információkat a helyreállítási erőfeszítésekről, és magánbeszélgetéseken vesz részt Pataki kormányzóval, Giuliani polgármesterrel, Clinton szenátorral és Bloomberg polgármesterrel.

Mindezek során Marian fékezhetetlen humora a legjobb páncélja, és egyben jókedvének bizonyítéka. A nagy szívvel és emberséggel megírt Egy özvegy sétája időszerű alkalom az emlékezésre, és időtálló tanúságtétel a szerelmi veszteségről és az emberi lélek rugalmasságáról.