Egy romokban heverő jövő: Az UNESCO, a világörökség és a béke álma

Olvasói vélemények

A könyv az UNESCO-t és annak a régészetben és a kulturális örökségben betöltött összetett szerepét tárgyalja, de a könyv nem eléggé gördülékeny és az általános olvasók számára nem hozzáférhető. Olyan nehézkes tudományos nyelvezetet és kiterjedt hivatkozásokat tartalmaz, amelyek nem biztos, hogy a szélesebb közönséghez is eljutnak.

Alapos tudományosságot és éleslátó tartalmat tartalmaz az UNESCO történetével és konfliktusaival kapcsolatban. Néhány olvasó értékelte a kutatás mélységét.

Az írásmód túlságosan tudományos és nehezen követhető, bonyolult mondatokkal és múltbeli eseményekre való túlzott utalásokkal. A nem szakértők számára nem könnyű elmerülni az anyagban, és a könyv szervezése zavaró lehet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Future in Ruins: Unesco, World Heritage, and the Dream of Peace

Könyv tartalma:

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetét (UNESCO) 1945-ben alapították kormányközi ügynökségként, amelynek célja a béke, a humanizmus és a kultúrák közötti megértés előmozdítása. Küldetését olyan vezető európai értelmiségiek inspirálták, mint Henri Bergson, Marie Curie, Albert Einstein, Thomas Mann, H.

G. Wells, valamint Aldous és Julian Huxley. Az UNESCO-t és világörökségi programját gyakran kritizálják eredendő eurocentrizmusa miatt, de ma is a "haladás" és a "fejlődés" modernista elveihez kötődik, és a diplomácia és a kölcsönös tolerancia liberális elveihez csatlakozik.

A konfliktusok, a pusztítás és az intolerancia megelőzésére irányuló küldetése azonban - bár nemes és szükséges - egyre kevésbé teljesül, ahogyan azt többek között a Preah Vihear, Chersonesos, Jeruzsálem, Palmyra, Aleppó és Szana'a világörökségi helyszínekért folytatott legutóbbi csatározások is alátámasztják. A jövő romokban az UNESCO azon erőfeszítéseinek története, hogy megmentse a világ örökségét, és ezáltal egy olyan nemzetközi közösséget alakítson ki, amely a békés együttélés és a megőrzés mellett kötelezte el magát.

Nyomon követi, hogyan egyesült a régészet és az internacionalizmus a nyugati kezdeményezésekben az első és a második világháború politikai felfordulása után. Ez képezte a hátterét egy jobb világ kialakuló reményeinek, amelyek megragadták az "emberek elméjét".

Az UNESCO vezetői saját küldetésükkel kapcsolatos kihívásokkal és konfliktusokkal is szembesültek. Törekedjen-e a szervezet olyan szellemi törekvésekre, amelyek hozzájárulnak a béke álmához, vagy ehelyett tanácsadó és technikai ügynökséggé degradálódjon? Az Egy romokban heverő jövő egy ünnepelt, de kevéssé ismert ügynökség szemet nyitó és régóta esedékes beszámolója, amely arra szólít fel mindannyiunkat, hogy megértsük, hogyan és miért válik fontossá a múlt a jelenben, ki alakítja azt, és ki nyer vagy veszít ennek következtében.