Olvasói vélemények
Összegzés:William Taylor Jr. „A Room Above A Convenience Store” című könyve az amerikai táj költészeten keresztül történő megrendítő felfedezése. A világjárvány alatti és utáni életre reflektál, és a magány és a kietlenség közepette a szépség és az elfogadás pillanatait tárja elénk. Az elbeszélés ismerős San Franciscó-i helyszíneket jár be, nosztalgiát ébreszt, és a szerelem, a veszteség és az idő múlásának élményeire rezonál.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt, éleslátó és átélhető, őszinte bepillantást enged a költő életébe. Egyesíti a melankólia és a szépség elemeit, mély témákat boncolgat a létezésről, a szerelemről és San Francisco városképéről. Az olvasók értékelik az ikonikus helyszínek beépítését és a költészet érzelmi mélységét, ami meghatóvá és hatásossá teszi a verseket.
Hátrányok:Egyes olvasók a könyv témáit és általános hangvételét nehéznek vagy komornak találhatják, mivel a magány és a kétségbeesés érzéseire összpontosít, ami nem biztos, hogy mindenkivel egybecseng. Ezenkívül a költői stílus kevésbé lehet hozzáférhető a költészettel nem ismerkedők számára.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Room Above a Convenience Store
Könyv tartalma:
William Taylor Jr. San Franciscóban él és ír. Számos verseskötet és egy szépirodalmi kötet szerzője. Munkái világszerte számos folyóiratban jelentek meg, többek között a Rattle, a The New York Quarterly és a The Chiron Review folyóiratokban. 2013-ban Kathy Acker-díjjal tüntették ki, és ő szerkesztette a Cocky Moon című kötetet: Selected Poems of Jack Micheline (Zeitgeist Press, 2014). A Room Above a Convenience Store (Roadside Press) a legújabb verseskötete.
"Egy William Taylor-vers, akárcsak a karácsony, a legjobbat és a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Ezek a versek valahol az amerikai ígéret és az amerikai tapasztalat közötti távolságban játszódnak, a félresikerült remények táján, amelyről kiderül, hogy egyfajta boldogságot kínál.
Ahogy a hangok jönnek és mennek, némelyik elveszett, némelyik halott, az egyik lepusztult jelenetről a másikra való átmenet ritmusa addig épül, amíg hirtelen meg nem törik egy sor, amely úgy lobban fel, mint egy gyufa a sötét sikátorban - "valaki, aki sárkányt épít elveszett jegyekből", "a délutáni fény gyors ajándéka" vagy egyszerűen az, hogy "nincs hol lenni reggel".
WT sosem kér túl sokat a világtól, és elég apró csodát talált a romok között ahhoz, hogy őt, és bárki mást, aki ezeket a verseket fogyasztja, átvigye az előttünk álló napokon és éjszakákon." -- Peter Milton Walsh, énekes/dalszerző, The Apartments.
"Az A Room Above a Convenience Store versei nyersek és őszinték, William Taylor Jr. tiszta szemmel látja 'a szépséget és a rémületet' ezekben a pestises időkben, amelyeken átcsoszogunk. Taylor megragadja ennek az őrült, megtört világunknak a magányát és szenvedését - 'a tüzet és a félelmet', amely körülvesz bennünket -, de versei a horizont felé is mutatnak, arra, ami a remény egy apró szilánkja lehet. Igen, létezik "a veszteség végtelen óceánja". Igen, emlékeink szellemei kísértenek bennünket. Igen, kudarcot vallunk és kudarcot vallunk. De ezek a versek azt mondják, hogy néha még mindig vannak szép dolgok, a szépség és a kegyelem pillanatai, "a fény gyors ajándékai", amelyek a sötétség ellenére is felragyognak, ha csak tovább keressük őket. Taylor azt mondja nekünk, hogy a körülöttünk lévő dolgok zenéjében is van valami örömszerű, ha tovább hallgatunk valami éneklőre". -Scott Silsbe, a Meet Me Where We Survive (Találkozzunk ott, ahol túlélünk) című könyv szerzője.
"Olvastam William Taylor Jr. verseit finom rettegéssel, vagy nevezzük irigységnek, vagy nevezzük a közelmúltbeli befolyás szorongásának, mert az ő írásai arra késztetnek, hogy többet írjak, és valahogy úgy akarok írni, mint ő, azért, ahogyan megragadja az emberi szomorúság dobogó szívét, azt a lüktetést az utcák alatt és az idegenek arcai mögött, amit egyszerre tud átitatni a mindennapok különleges szépségével és a köztünk élő megtörtek iránti ritka együttérzéssel, és ezért szeretnék kimenni és vele együtt nézni ezt az elesett világot, és koccintani a költői szerencsénkre, bármilyen szegényes is, mert az ő művei visszavezetnek a látás elveszett művészetéhez, és ezért mindig hálás vagyok. " - Carl Watson, a Madarak birodalma alatt szerzője.
