Értékelés:

M.E. Thomas Confessions of a Sociopath című memoárja a személyes elbeszélést a szociopátiával kapcsolatos megfigyelésekkel vegyíti, és célja, hogy megkérdőjelezze a szociopatákról alkotott társadalmi felfogást, miközben a szerző saját élettapasztalataira reflektál. A könyv vegyes reakciókat vált ki, egyes olvasók lebilincselőnek és éleslátónak találják, míg mások az önmanipuláció és a hitelesség hiánya miatt kritizálják.
Előnyök:A könyvet jól megírtnak, magával ragadónak és elgondolkodtatónak írják le, amely a szociopátiáról egy olyan egyedi nézőpontot kínál, amely eltér a megszokott sztereotípiáktól. Az olvasók nagyra értékelik a szerző intelligenciáját és az önéletrajzi elbeszélés és a pszichológiai meglátások keveredését. Emellett vitára ösztönöz a szociopátia természetéről, és megbélyegzés helyett megértésre ösztönöz.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a szerző öndiagnózisával kapcsolatos problémákra, azt sugallva, hogy a szerző inkább nárcisztikus, mint valódi szociopata. Egyesek szerint a hangnem önelégült, és a könyvből gyakran hiányzik a struktúra, vagy ismétlődik. A gyermekkorának és a családi dinamikájának ábrázolása kérdéseket vet fel, több kritikus szerint a szerző lekicsinyli az általa átélt bántalmazást. Összességében egyes olvasók úgy érezték, hogy a könyv leköt és túl hosszú.
(678 olvasói vélemény alapján)
Confessions of a Sociopath - A Life Spent Hiding In Plain Sight
Ahogy M. E. Thomas mondja szociopata társairól: mi vagyunk a szomszédaid, munkatársaid, és valószínűleg a hozzád legközelebb álló emberek: szerelmed, családod, barátaid. Kockázatkereső viselkedésünk és általános rettenthetetlenségünk izgalmas, felületességünk és bájunk csábító. Gyakran gyors észjárásunk és nem szokványos gondolkodásunk intelligensnek - sőt, briliánsnak - tesz bennünket. Gyorsabban mászunk fel a vállalati ranglétrán, mint a többiek, és úgy tűnik, határtalan önbizalmunk van. Kik vagyunk mi? Rendkívül sikeres, nem bűnöző szociopaták vagyunk, és az amerikai lakosság 4%-át alkotjuk (ez minden 25. emberből 1! ).
Az Egy szociopata vallomásai elkalauzolja az olvasót egy szociopata elméjébe, feltárva, hogy mi mozgatja őket, és hogy ez mit jelent az emberiség többi része számára. A könyv egy diagnosztizált szociopata szemszögéből íródott, és most először tárja fel ezeket a „szem előtt rejtőzködő” férfiakat és nőket.
Az Egy szociopata vallomásai részben vallomásos memoár, részben útmutató az óvatosoknak. Thomas saját tapasztalataiból, népszerű blogjából, a Sociopathworld.com-ból, valamint a jelenlegi és a történelmi tudományos irodalomból merítve, a könyvből kiderül, hogy a szociopaták mennyire különböznek - és mégis gyakran nagyon hasonlítanak - a világ többi részétől. A könyv megerősíti a szociopátiával kapcsolatos gyanúkat és megcáfolja a mítoszokat, és egyszerre egy magasan funkcionáló, törvénytisztelő (nos, többnyire) szociopata memoárja, valamint útiterv - egyenesen a forrásból - az életünkben élő szociopatával való bánásmódhoz, legyen az főnök, testvér, szülő, házastárs, gyermek, szomszéd, kolléga vagy barát.
Ahogy Thomas érvel, bár a szociopaták nem olyanok, mint bárki más, és igaz, hogy némelyikük hihetetlenül veszélyes, de nem eredendően gonoszak. Sőt, potenciálisan produktívabbak és hasznosabbak a társadalom számára, mint a neurotipikusok vagy „empaták”, ahogyan a „normális” embereket előszeretettel nevezik. Az Egy szociopata vallomásai demisztifikálja a szociopata viselkedést, és nagyobb rálátást nyújt az olvasóknak arra, hogyan reagáljanak vagy reagáljanak, hogy megvédjék magukat, hogyan éljenek a szociopaták között anélkül, hogy áldozattá válnának, sőt, egy kis empatikus ravaszsággal és manipulációval még a szociopatákat is legyőzhetik a saját játékukban.