Egy test felvállalása: A transzneműség és az anyagiság retorikája

Olvasói vélemények

A könyvet a transzneműség kérdéseinek átfogó és interdiszciplináris feltárása miatt értékelik, hangsúlyozva a transz-testiség összetettségét és az elmélet fontosságát. Bár értékes meglátásokat mutat be és fontos vitákra ösztönöz, időnként szenved a nem egyértelmű írásmódtól és a fogalmi sűrűség eltolódásától.

A könyv a transzneműség elméletének alapos vizsgálatát kínálja különböző nézőpontokból. Salamon írását dicsérik a világosságáért és radikális megközelítéséért. Fontos kontextust és elméleti alapokat nyújt, amelyek hasznosak a transzproblémák megértéséhez. A tartalom mind az akadémikusok, mind a transz közösséghez tartozó egyének számára lebilincselő, új fogalmakat mutat be és kritikus gondolkodásra ösztönöz.

Egyes fejezetek sűrűek lehetnek és Judith Butlerre emlékeztetnek, ami kihívássá teszi a megértésüket. Vannak pillanatok, amikor az írás zavarossá válik, és a könyv időnként átcsap absztraktabb, metafizikai vitákba, amelyek nem biztos, hogy minden olvasónak tetszenek. Emellett egyesek úgy érezhetik, hogy időnként túlhangsúlyozza a szexualitást.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Assuming a Body: Transgender and Rhetorics of Materiality

Könyv tartalma:

Azt hisszük, hogy testünket közelről ismerjük - hogy anyagi valóságuk biztos, és hogy ez a bizonyosság a nemre, a nemiségre és az identitásra vonatkozó ismeretelméleti igazsághoz vezet.

Gayle Salamon azonban azzal, hogy feltárja és egyenlő súlyt ad a transznemű szubjektivitásoknak, felborítja ezeket a bizonyosságokat. A transznemű megtestesülés kérdéseit a fenomenológián (Maurice Merleau-Ponty), a pszichoanalízisen (Sigmund Freud és Paul Ferdinand Schilder) és a queer-elméleten keresztül vizsgálva Salamon a normatív és nem normatív nemek alternatív elméletét vezeti elő, bizonyítva a transznemű tapasztalatok értékét és életképességét a megtestesülésről való gondolkodás szempontjából.

Salamon azt sugallja, hogy a transznemű és a normálisan nemi testek közötti különbség végső soron nem anyagi jellegű. Inkább amellett érvel, hogy maga a nemek előállítása a test „érzett érzete” és a test testi kontúrjainak megértése közötti szakadáson alapul, és hogy ezt a folyamatot nem kell patológiásnak tekinteni. A testi lét anyagi és fantasztikus beszámolói közötti kapcsolatot vizsgálva Salamon hangsúlyozza azokat a produktív feszültségeket, amelyek a testet egyszerre jelenvalóvá és hiányzóvá teszik tudatunkban, és amelyek a nemi bizonyosságokat megerősítik és megingatják.

Megkérdőjelezi azokat a hagyományos elméleteket, amelyek azt magyarázzák, hogy a test hogyan jön létre - és hogyan válik a sajátunkká -, és új keretet kínál arról való gondolkodáshoz, hogy mi „számít” testnek. Az eredmény a nemek fenomenológiai életének úttörő vizsgálata.