Egy test, meg nem öltözött: Tovább élni a nagy fájdalom után

Olvasói vélemények

A könyv Christina Crosby memoárja, amelyben életéről és küzdelmeiről mesél egy biciklis baleset után, amelynek következtében lebénult. A könyv a fogyatékosság, a gyász, az identitás és a professzorként és súlyos testi fogyatékossággal élő személyként szerzett tapasztalatainak összetettségét járja körül. Az elbeszélést őszinteség, intellektuális mélység és érzelmi visszhang jellemzi, ami egyszerre teszi lebilincselővé és kihívássá az olvasást.

⬤ A gyász, az identitás és a fogyatékosság hatásainak mélyreható feltárása.
⬤ A szerző tapasztalatainak őszinte és kíméletlen bemutatása.
⬤ Erős intellektuális és érzelmi meglátások, irodalmi utalásokkal gazdagítva.
⬤ Magával ragadó személyes anekdoták, amelyek mélységet adnak az elbeszélésnek.
⬤ A szerző humorérzéke és szellemessége a komoly témák ellenére is átüt.
⬤ A könyv rávilágít olyan fontos társadalmi kérdésekre, mint az ápolók küzdelmei és a fogyatékkal élőkkel szembeni előítéletek.

⬤ A nyelvezet összetett és sűrű lehet, ami néhány olvasó számára kihívást jelent.
⬤ Néhányan úgy találhatják, hogy a könyv egyes részei túlságosan részletesek vagy érintőlegesek, és eltávolodnak a szerző személyes történetének lényegétől.
⬤ A könyv hangvétele súlyos és néha lehangoló, ami nem biztos, hogy mindenkihez eljut.
⬤ Lehet, hogy nem nyújt olyan felemelő elbeszélést, mint amilyenre néhány olvasó számít vagy amire vágyik.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Body, Undone: Living on After Great Pain

Könyv tartalma:

Egy nő harca a teste visszaszerzéséért egy bénulást okozó kerékpáros baleset után

2003. október 1-jén kora este Christina Crosby három mérföldet tett meg egy tizenhét mérföldes kerékpártúrán, és el akarta érni a kerékpáros szezonra kitűzött 1000 mérföldes célját. Megbecsült angol professzor volt, aki egy hónappal korábban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Egy dombtetőn felfelé haladva egy ág akadt a kerékpárja küllők közé, ami azonnal a járdára döntötte. Az állát az ütés teljes erejével érte, és a feje hátracsapódott. Abban a pillanatban lebénult.

Az Egy test, ami nincs, Crosby szavakba önti a megtört testet, amely úgy tűnik, túl van a nyelv és a megértés határain. Egy neurológiai fájdalommal átitatott, térben és időben tájékozatlan, bénulással és tompított érzékeléssel cselekvésképtelenné tett testről ír. Ennek az idegen testnek a megszólaltatásához az elbeszélés olvasmányos örömeit, a kritikai feminista és queer gondolkodást, valamint a lírai költészet koncentrált nyelvét hívja segítségül. Ezekkel az erőforrásokkal dolgozva felidézi az 1950-es évekbeli tomboy életmódját a vidéki kisvárosban, Pennsylvaniában, és feljegyzi, hogy a radikális feminizmus és a melegfelszabadítás megerősítései révén nőtt fel az 1970-es években.

Crosby mélységesen érzéketlenül, kíméletlen prózában közli azt az élményt, hogy "lemerült testének roncsaiba", hogy elismerje a gyászt és a veszteséget, de azt is, hogy felismerje minden emberi test szépségét, törékenységét és függőségét. A memoár, amely egyben meditáció a fogyatékosságról, a metaforáról, a nemekről, a szexről és a szerelemről, az Egy test, visszafordíthatatlanul egy lenyűgöző beszámoló a továbbélésről, ahogy Crosby újjáépíti a testét, és az írás, az emlékezés és a vágy segítségével új életet teremt.