Értékelés:
Harry Harrison „A transzatlanti alagút, hurrá!” című könyve egy alternatív történelmet mutat be, amelyben a Brit Birodalom virágzik, és 1973-ban megpróbál megépíteni egy transzatlanti alagutat. Bár a könyv izgalmas alapfeltevést és néhány szórakoztató steampunk-szerű elemet kínál, sok olvasó szerint hiányzik belőle a mélység és a jellemfejlődés, ami összességében vegyes fogadtatáshoz vezetett. A technológia és a mérnöki munka, különösen az alagútprojekt bőséges leírása dicséretet vált ki, de a történetmesélést és a jellemábrázolást gyakran kritizálják, mivel leegyszerűsítő és kiszámítható.
Előnyök:⬤ Szórakoztató alternatív történelmi koncepció
⬤ magával ragadó technológiai és mérnöki leírások
⬤ gyors tempójú olvasmány
⬤ jó a viktoriánus irodalom rajongóinak
⬤ némi humor és báj
⬤ egy párhuzamos világot mutat be érdekes következményekkel.
⬤ Hiányzik a mélység és a mindennapi részletek
⬤ a karakterfejlődés gyér
⬤ a cselekmény kiszámítható és ismétlődő
⬤ egyesek szerint nem olyan erős, mint Harrison más művei
⬤ inkább tűnik ötletgyűjteménynek, mint összefüggő elbeszélésnek.
(14 olvasói vélemény alapján)
A Transatlantic Tunnel, Hurrah!
A több mint 4000 mérföld hosszú, 1000 atmoszféra nyomását fenntartani hivatott alagút, amely az 1000 mérföld/órás sebességgel közlekedő rakományt és utasokat is képes befogadni, a Transzatlanti alagút a Brit Birodalom történetének legnagyobb mérnöki teljesítménye, a huszadik század nyolcadik évtizedében Őfelsége birodalmához méltó projekt.
Ha a projekt sikeres lesz, az érdem Augustus Washington kapitányé, korunk legzseniálisabb mérnökéé. Washington legnagyobb reménye, hogy sikere végre eltörli azt a családi szégyent, amelyet az a másik Washington, George, a királya árulója, akit több mint két évszázaddal ezelőtt Lord Cornwallis akasztott fel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)