Memoirs of a Road-Sweeping Man
Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején nem sok módja volt annak, hogy egy munkás bejusson Oxfordba. Hacsak nem jártál gimnáziumba, és nem tettél sikeres vizsgát, akkor megrekedtél - mint a szerző.
De ő álmodozott, miközben Cowley utcáit söpörte, és égett, és vágyott az írásra. Aztán megjelent egy kapu, a Ruskin College, egyfajta félúton lévő ház, amely ösztöndíjakat kínált a John Boyles-hoz hasonló kései diákoknak. Ez a történet John kétségbeesett önfejlesztő kísérleteiről szól, mint Jude the Obscure, az esti WEA-órákról, a lányok iránti félénk szerelméről a távolból, és az irodalom és a zene iránti határtalan lelkesedéséről.
Vajon sikerülhet-e neki? Eljuthat-e a Ruskinra, és továbbjuthat-e magának az Oxfordi Egyetemnek a diplomájáig? Ez egy leleplező és üdvös történet a kemény munkáról egy keményebb korban, amikor a középosztályé volt a kultúra, a dolgozó emberek pedig a téli estéken fagyos otthonokban kuporogtak, és rádiót hallgattak.
Melyik anya mondaná ma a fiának, amikor helyet kap a főiskolán, hogy "nem akarsz oda menni és az eszedet mammogni"? JOHN BOYLES 1922-BEN SZÜLETETT OXFORDI MUNKÁSCSALÁDBAN. TIZENNÉGY ÉVESEN FEJEZTE BE AZ ELEMI ISKOLÁT, ÉS TIZENNYOLC ÉVES KORÁIG KIFUTÓFIÚ LETT, AMÍG TIZENNYOLC ÉVES NEM LETT, ÉS ELÉG IDŐS AHHOZ, HOGY AZ OXFORDI VÁLLALATNÁL UTCASEPRŐKÉNT HELYEZKEDJEN EL.
BESOROZTÁK A HADSEREGBE, MAJD A HÁBORÚ VÉGÉN VISSZATÉRT AZ UTCASEPRÉSHEZ. 1946 TELÉN ELKEZDETT ESTI TAGOZATRA JÁRNI, ÉS AZ EGYIK TANÁRA ARRA BIZTATTA, HOGY JELENTKEZZEN A RUSKIN FŐISKOLÁRA. NAPPALI TAGOZATOS HALLGATÓKÉNT ELVÉGEZTE A KÖTELEZŐ KÉTÉVES TANFOLYAMOT, ÉS ONNAN ÖSZTÖNDÍJAT NYERT A WADHAM COLLEGE-BA, AHOL ANGOL SZAKON TANULT.
A DIPLOMA MEGSZERZÉSE UTÁN JOHN MUNKÁSSÁGA HÁTRALÉVŐ RÉSZÉBEN A TOVÁBBKÉPZÉSBEN TANÍTOTT. 1956-BAN MEGNŐSÜLT, ÉS HÁROM LÁNY ÉDESAPJA LETT. 2001-BEN HALT MEG.