Egy veszélyeztetett ökoszisztéma demokratikus kezelése: Az emberek zátonyai

Eredeti címe:

Democratic Management of an Ecosystem Under Threat: The People's Reefs

Könyv tartalma:

A korallzátonyok kezelésével kapcsolatos hagyományos bölcsesség szerint a decentralizált gazdálkodás, ahol a kormány megosztja a hatalmat a helyi lakossággal, mind gazdasági, mind ökológiai előnyökkel jár. Három évtizedes kutatások azt mutatják, hogy az alulról építkező, az érdekelt felekre összpontosító gazdálkodás lehetővé teszi a közösségek számára, hogy együttműködve és fenntartható módon kezeljék a zátonyokat. A "nép" az 1990-es években kezdte követelni, hogy helyet kapjon az asztalnál, és a decentralizált irányítás még a nemzetközi adományozók által finanszírozott fejlesztési projektek követelményévé is vált. Manapság az érdekelt felek bevonása, sőt, a kormányok még a segítségüket is kérik, már normálisnak számít. A korallzátonyok kezelésével foglalkozó szakirodalom nagy része világszerte dokumentálja az egyre inkább részvételi jellegű kezelés társadalmi és ökológiai hatásait. Még nem tudni azonban, hogy ez a részvételi alapú gazdálkodás hogyan fog megbirkózni az olyan újonnan megjelenő veszélyekkel, mint az éghajlatváltozás.

Az éghajlatváltozás egyre inkább a korallzátonyokat fenyegető legnagyobb veszélynek számít, és felülmúlja az olyan helyi stresszorokat, mint a túlhalászás. Hasonlóképpen, a globális multinacionális magáncégek ma már olyan koncentrált hatalommal rendelkeznek, amely sok nemzeti kormányéval vetekszik. A helyi közösségek bevonása nélkül hozott vállalati döntések egyre nagyobb hatással vannak a globális ökoszisztémákra, különösen a korallzátonyokra. A döntéshozók és az érdekeltek számára egyaránt rejtélyes helyzet alakult ki: Hogyan tudnak a részvételen alapuló irányítási intézmények reagálni a globális környezeti változásokra? Hogyan teszi lehetővé (vagy csökkenti) a természetvédelmi politika, hogy "az emberek" a hatalmi különbségek ellenére is hallassák hangjukat? Ez a könyv a közpolitika tudományos diszciplínájára támaszkodva ad néhány első választ erre a rejtélyre.

A korallzátonyok kezelésének demokratikus, részvételi, az érdekelt felek által irányított formáira összpontosítunk, és arra, hogy ezek az utóbbi években hogyan válaszolnak az új kihívásokra. A cikk a Kajmán-szigeteki alulról szerveződő aktivisták történetével kezdődik, akik a nemzetközi körutazási iparág hihetetlenül erős érdekei ellenében megszervezték az első népszavazást a helyi zátonyok pusztulásának megakadályozása érdekében. Hogyan tudta ez a társadalmi mozgalom ilyen hatékonyan megkérdőjelezni a hatalmat? Ezután egy másik esetre összpontosítunk, ahol alulról szerveződő aktivisták, konkrétan a dél-floridai "zátonyőrök", az amerikai bíróságokon harcoltak a zátonyok pusztulása ellen. Ez az eset egyedülálló és érdekes, mivel az amerikai szövetségi kormány a zátonyokat károsította, és a szövetségi kormányzat más, a zátonyok védelmével megbízott ágai ellenében dolgozott. Miért sértette meg a szövetségi kormány a saját fajvédelmi törvényeit? Hogyan biztosították az emberek megmozdulásai az elszámoltathatóságot? A könyv tehát azt vizsgálja, hogy a szubnacionális joghatóságok, elsősorban az államok, hogyan gazdálkodnak a hatalmas korallzátony-állományokkal a Florida Keys Nemzeti Tengeri Menedékhelyen keresztül. Ez a védett terület volt az Egyesült Államok első, az érdekelt felek által irányított tengeri védett területe, amely gyorsan alkalmazkodik a globális változásokhoz. Végül megvizsgáljuk, hogy a világ egyik legfontosabb demokratikus intézménye, az Egyesült Államok Kongresszusa hogyan reagál az amerikai zátonyok globális változásaira.

A kongresszus válasza az éghajlat okozta korallfehéredésre azért érdekes, mert a törvényhozók mindkét oldalról összefognak, hogy a korallok védelméről szóló jogszabályokat hozzanak a Trump-rezsimre jellemző pártpolitikai harag és patthelyzet ellenére.