Eredeti címe:
Equality
Könyv tartalma:
Tanulmányról tanulmányra Dánia a világ legkevésbé korrupt országa, a többi skandináv ország pedig mindig szorosan mögötte áll. Így ezek az államok lényegesen kevésbé szenvednek a korrupció romboló hatásaitól - krónikus elmaradottság, értékes nemzeti erőforrások elszívása, az alapvető szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, éhezés, szegénység és egészségügyi válságok. Amikor a törvény nem mindenkire vonatkozik, és a megfelelő eszközökkel rendelkezők szükség esetén megvesztegethetik a tisztviselőket, a lakosság nagy része elveszíti a vágyat és a motivációt a hivatalos szabályok betartására. Az eredmény egy túlnyomórészt diszfunkcionális állam. Ez a könyv amellett érvel, hogy nem véletlen, hogy Dánia a világ legkevésbé korrupt országa, valamint az egyik leggazdagabb és legboldogabb. A kutatók és a nemzetközi szervezetek, és különösen Francis Fukuyama ma már Skandináviára, és különösen Dániára mutatnak rá, mint a virágzó és jól működő állam modelljére. De ha a többi országnak az a célja, hogy „Dániához jusson”, akkor hogyan érhetik el ezt? Mi a titkos recept a skandináv országokhoz? A növekvő egyenlőtlenség a globalizált gazdaságok modern korának egyik legmarkánsabb jellemzője. Egyes megfigyelők szerint az egyenlőtlenség a gazdasági növekedés természetes következménye, amelyet el kell fogadni a virágzó jövő biztosítása érdekében. Mások szerint a növekvő egyenlőtlenség aggodalomra ad okot - nemcsak azért, mert igazságtalan, hanem azért is, mert komoly társadalmi feszültségeket okozhat.
Ahogy Ferenc pápa mondta, „az egyenlőtlenség a társadalmi rossz gyökere. „A skandináv országok részben az egyenlőtlenség viszonylag alacsony szintje miatt emelkednek ki. A legtöbb mérés szerint ezek ma a világ legegyenlőségibb helyei. Ezt a teljesítményt úgy érték el, hogy közben megőrizték a kapitalista piacgazdaságokat, virágzó magánvállalkozói szektort és megalapozott tulajdonjogokat: az északi országok nemcsak az egyenlőség, hanem az üzletbarát környezet tekintetében is következetesen a legjobbak közé tartoznak. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy mi a kivételes az egyenlőségben az északi régióban. Először is felvázolja „a négy egyenlőséget”, amely az északi országokat különlegessé teszi: a gazdasági egyenlőséget (a szegények és a gazdagok közötti távolság viszonylag alacsony), a generációk közötti egyenlőséget (az életben való boldogulás nem függ a szülők státuszától), a nemek közötti egyenlőséget (a nők nagymértékben integrálódnak a munkaerőpiacra és függetlenek a családtól) és az egészségügyi egyenlőséget (a szegények ugyanolyan orvosi kezelésekhez jutnak hozzá, mint a jómódúak). A könyv egyik központi gondolata, hogy mind a négy egyenlőségtípust értékelnünk kell ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az egyenlőségről az északi országokban.
E bemutatás után a könyv további részét annak szenteljük, hogy megértsük, mi áll e különleges eredmény hátterében: Miért fejlődtek a skandináv országok ilyen egalitárius társadalommá, és hogyan sikerült ezt erős gazdasági növekedéssel kombinálni? A válasz a 20. században létrejött egyedi politikai rendezésekben rejlik, amelyek kialakították ezen országok sajátos szociális piacgazdaságát, és amelyek a mai napig hatással vannak a növekedésre és az egyenlőségre.
