Egyensúlyból kibillentett élet: Homeosztázis és alkalmazkodás a darwini világban

Eredeti címe:

Life Out of Balance: Homeostasis and Adaptation in a Darwinian World

Könyv tartalma:

A fiziológia, az ökológia, a viselkedés és az evolúcióbiológia történelmi fejlődését követi nyomon a II. világháborút követő évtizedekben

Ha a természetes szelekció a biológia első törvénye, akkor a támogatók azt állítják, hogy a homeosztázis egy második törvény, amely ugyanolyan fontos és szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Az ilyen állítások ellenére a homeosztázis számos vitát váltott ki azóta, hogy Walter Cannon az 1920-as évek végén formalizálta. A kritikusok azt állították, hogy Cannon túl optimista képet alkotott az életről, és nem csak a normálistól való kóros eltéréseket hagyta figyelmen kívül, hanem azt sem magyarázta meg megfelelően, hogy az élőlények képesek-e adaptívan reagálni a környezeti kihívásokra.

E viták hátterében az élettan és a funkcionális biológia más területeinek a mendeli genetika és a darwini természetes szelekció kialakulóban lévő evolúciós szintézisével való integrálásának megoldatlan problémája állt. A homeosztázis fiziológiai elképzelése, mint a szervezet és környezete közötti adaptív „illeszkedés”, valamint az alkalmazkodás és a fitnesz darwini elképzelése a szaporodási siker szempontjából látszólag problémamentesen kiegészítik egymást, de történelmileg nem álltak jó viszonyban egymással.

A Life Out of Balance című könyv a történelemnek arra az időszakára összpontosít, amikor az önszabályozás, az alkalmazkodás és a fitnesz új elképzelései a biológiai tudományok különböző területein központi szerepet kaptak. A második világháborút övező évtizedekben ezek az elképzelések több, egymástól meglehetősen eltérő kontextusban fejlődtek ki, és nagyobb vitákhoz vezettek az ilyen modellek érdemeit illetően, amikor azokat nagyobb rendszerekre, köztük a társadalom egészére is alkalmazták. Különösen a későbbi kibernetikai formában a homeosztázis új utakat látszott kínálni az egyensúly és a szabályozás megvitatására, amelyek elkerülték a vitalizmus és a mechanizmus korábbi bajnokainak diszkreditált megközelítéseit. Közös perspektívát és terminológiát biztosított az önszabályozó „rendszerek” megvitatásához, legyenek azok mechanikus, biológiai vagy társadalmi rendszerek. Bár rendkívül gyümölcsöző és befolyásos, a homeosztatikus perspektíva számos vitát is generált, amikor a kritikusok megkérdőjelezték, hogy a biológiai rendszereket milyen mértékben jellemzi az egyensúly és az önszabályozás. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása továbbra is kihívást jelent a modern biológiában.