Egyetlen igaz ügy: Az ok-okozati erők, az isteni egybeesés és az okkozicionalizmus tizenhetedik századi újjáéledése

Eredeti címe:

One True Cause: Causal Powers, Divine Concurrence, and the Seventeenth-Century Revival of Occasionalism

Könyv tartalma:

Az okkozicionalizmus az a tézis, amely szerint egyedül Isten az igazi oka mindannak, ami a világban történik, és a teremtett anyagok csupán alkalmi okok. Ez a tan eredetileg a középkori iszlám teológiában alakult ki, és a középkori Európa keresztény szerzőinek műveiben széles körben elutasították. Heterodox volta ellenére azonban az occasionalizmust az 1660-as években Ren� Descartes filozófiájának követői, köztük talán a leghíresebb Nicolas Malebranche francia filozófus, aki népszerűsítette ezt a tant, újjáélesztették.

Mi vezette a karteziánus gondolkodókat az occasionalizmus elfogadására? Az 1970-es évek óta egyre több szakirodalom foglalkozik Malebranche-val és az általa gerjesztett mozgalommal. A Malebranche előtti karteziánus occasionalistákról - köztük Arnold Geulincx, Geraud de Cordemoy és Louis de la Forge - szintén új és egyre növekvő mennyiségű munka született. De mindeddig nem született szisztematikus, könyvhosszú tanulmány arról az érvelésről, amely a karteziánus gondolkodókat az occasionalizmus elfogadására késztette, és arról, hogy érveik hogyan viszonyulnak Descartes saját nézeteihez.

Ez a könyv a közelmúltban végzett kutatások alapján a tizenhetedik századi alkalmiságról szóló első átfogó beszámolót nyújt. Az első rész az occasionalizmust állítja szembe az isteni gondviselés elméletével, amelyet Aquinói Tamás dolgozott ki, válaszul a középkori occasionalistákra; megmutatja, hogy Descartes filozófiája összeegyeztethető Aquinói elméletével, amely szerint Isten a teremtett lények minden cselekedetében részt vesz. A II. rész rekonstruálja a karteziánusok - például Cordemoy és La Forge - érveit, akik a karteziánus fizikát használták az occasionalizmus mellett érvelve. Végül a könyv bemutatja, hogy Malebranche occasionalizmus melletti érvelése hogyan ötvözi a filozófiai teológiát a karteziánus metafizikával és a mechanisztikus tudománnyal.