Egymillió mérföld és még több: Egy történet minden mérföld mögött

Eredeti címe:

A Million Miles and Counting: A Story Behind Every Mile

Könyv tartalma:

Szeretek vezetni. Hatéves korom óta vezetek, és a régi Farmall traktoron tanultam meg vezetni, még gyerekkoromban, Észak-Ontario vidéki részén. Soha nem volt autónk, amikor felnőttem; megesküdtem, hogy ha felnövök, minden nap kocsival fogok menni valahová. A legboldogabb helyem a volán mögött van. Az otthoni ápolás megadta nekem ezt a lehetőséget, és minden beteg, akit meglátogattam, egy másik történet lett, a neveket soha nem használtam, és a helyzeteket kissé megváltoztattam, hogy biztosítsam a résztvevők magánéletét.

Édesanyám ezer mérföldre lakott tőlünk a tartomány másik végében, így annak érdekében, hogy a kicsik jól megismerjék a nagymamát, gyakran mindent félbehagytunk, és a "nagymamához" mentünk. Minden ilyen út egy-egy történet volt önmagában. Valami figyelemre méltó dolog történt minden alkalommal, amikor ilyen útra indultunk. Például a lányom és én egy időben mindketten újszülötteket szoptattunk (és ez már egy másik könyv). A felborult időbeosztás között, amit mindketten fenntartottunk a babáink miatt, nem vettük figyelembe, hogy az idegeink a legjobbat hozzák ki belőlünk. Emlékszem, hogy a lányom azt mondta, hogy félúton az úti célunk felé a folyópart felé tart, és ne fáradjunk azzal, hogy érte jöjjünk. Mindkét babát megtarthatnám, hiszen nyilvánvaló volt, hogy semmit sem tud az anyaságról. Esküszöm, nem emlékszem, hogy megkérdőjeleztem volna a nevelését, de ő a mai napig azt állítja, hogy igen. Hangosan. Lehetett köze ahhoz, hogy az utolsó gyerekem 45 évesen született, nem sok maradt a türelemszekrényben.

Megszállott horgász vagyok. A horgászbotom mindig a csomagtartóban van. Egyetlen kis dobásért elutaznék, hogy megnézzem, harapnak-e a halak a közeli tóparton, vagy beugranék a csónakomba, és órákra, néha napokra eltűnnék a nagy fogás után. Ezek a tavi kirándulások sok mérföldet adtak hozzá a naplómhoz, a távolságokhoz és a történetekhez.

Emellett egy bluegrass zenekarban zenélek a lányommal. Sok-sok kilométert teszünk meg fesztiválokra, próbákra, helyi és regionális zenei eseményekre járva. Mindig is volt egy elég nagy járművem, hogy a korai években a gyerekeket és az összes takarójukat, ölelgetős játékukat, itatós poharukat és bármi mást, amit a fedélzetre csempésztek, elférjenek benne. A későbbi években orvosi felszereléseket, aktatáskákat, irodai kellékeket és hasonlókat kellett cipelnem a munkához, majd hangszereket és hangfelszerelést a fesztiválkörútra, és egy kávéfőzővel és egy méretes hűtőtáskával teli első ülést a sok ételhez, amit vezetés közben kellett elfogyasztanom.

Mindig volt nálam egy írótábla és egy toll, hogy feljegyezzem a különböző utazásaim során történt említésre méltó dolgokat. Ezek a jegyzettömbök gyorsan megteltek. A későbbi években már laptop és/vagy tablet és mobiltelefon díszítette az anyósülésemet. Mivel a hetvenes évek elején kezdődött az ápolói pályafutásom, és az anyaság is, valamint a zenészügyek egész életemben, plusz a horgászat és a hógépes kilométerek, el lehet képzelni, hogy bőven volt alapanyagom ehhez a "Millió mérföld" malomhoz. A könyv tele van az úton töltött életemmel, egy memoár.