Egyszer voltam menő: Személyes esszék

Olvasói vélemények

A Once I Was Cool Megan Stielstra magával ragadó személyes esszéinek gyűjteménye, amely humorral és őszinteséggel ragadja meg egyedi hangját és tapasztalatait. Az esszék az érzelmek és témák széles skáláját ölelik fel, elgondolkodtatva az olvasót saját életéről, miközben nevetésre és megható pillanatokra is adnak alkalmat.

A könyvet dicsérik humoráért, magával ragadó történetmeséléséért, átélhető tartalmáért és a szerző társalgási stílusáért. Sok olvasó erős kötődést érzett a történetekhez, ami fokozta az érzelmi befektetést. Az esszéket elgondolkodtatónak és felemelőnek tartják, mélyen elgondolkodtató pillanatokkal. Az írást közérthetőnek és ügyesen megírtnak nevezik, gyakran nevetésre és könnyekre is késztet.

Néhány olvasó olyan elgépeléseket jegyzett meg, amelyek elvonják a figyelmet az élménytől. Néhány kritika megemlítette, hogy egyes esszéket kevésbé csiszoltnak vagy „összecsapottnak” éreztek, egy kritikus pedig megkérdőjelezhetőnek találta a szerző önelégültségét. Az esszék elrendezését egyesek véletlenszerűnek érzékelték, ami néhány olvasó számára megzavarhatta a könyv áramlását.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Once I Was Cool: Personal Essays

Könyv tartalma:

A Once I Was Cool a múlt törekvéseit állítja szembe a jelen zűrzavarával és varázsával. Fiatalabb korában Megan Stielstra esszéíró látta a Jane's Addictiont az Aragon Ballroomban, és arról fantáziált, hogy ugyanabban a háztömbben lakik, a zene és a mulatozás sűrűjében.

Felnőttként egy tornyos társasházban él az utca túloldalán, férjével, egy gyerekkel és egy súlyos jelzáloghitellel. Pontosan olyan otthon, amilyennek fiatal, vagány énje elképzelte. És nem is az, amire számított.

Stielstra esszéi társalgási díszítésekkel és találó leírásokkal idézik meg mindennapjainak gazdagságát és az emlékeket, amelyek sosem maradnak messze. Emlékszik a pisztolylövés megtanulására, egy rákos megrémülésre, és - egy darabjában, amelyet a The Best American Essays 2013 antológiában közöltek - arra, amikor egy másik friss anyukát hallgatózott, amint a fia bébimonitorát használja.

"Nem kellett volna hallgatnom" - írja. "De ez volt az első alkalom a fiam születése óta, hogy nem éreztem magam egyedül.

" Lábjegyzeteket, elektromos mondatokat és felemelően vicces anekdotákat kombinálva (futottál már össze egy exeddel, miközben extasyban fetrengtél? ) Stielstra megmutatja, hogy az érettség megterhelő, de a jutalma ajándék.