Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv lenyűgöző módon tárja fel a tánc és a ritmikus mozgás szerepét az emberiség történelme során, és tárgyalja a csoportos szolidaritásra és az érzelmi kapcsolatra gyakorolt hatását. A szerző sokféle példára támaszkodva támasztja alá az „izmos kötődés” tézisét, és az információkat lebilincselő és közérthető módon mutatja be.
Előnyök:Elgondolkodtató és érdekes olvasmány, jól kutatva, változatos történelmi példákkal. Élénk prózával megírva, amely az összetett gondolatokat közérthetővé teszi. A szerző meglátásai az emberi viselkedésről és mozgásról meggyőzőek.
Hátrányok:A könyv kissé alulelméletezett, és hiányzik belőle a tömegmozgások kulturális következményeinek és történelmi kontextusának elemző szemlélete. Egyes olvasók úgy találhatják, hogy hiányzik belőle a mélység annak feltárásában, hogy a csoportos megmozdulások résztvevői mit gondoltak tetteikről.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Keeping Together in Time: Dance and Drill in Human History
Könyv tartalma:
Lehet, hogy valami olyan egyszerű és természetesnek tűnő dolog, mint a lépéstartás, az evolúciós sikert jelölte ki számunkra? A Keeping Together in Time című könyvében Amerika egyik legolvasottabb és legelismertebb történésze annak a lehetőségnek jár utána, hogy az összehangolt ritmikus mozgás - és az általa kiváltott közös érzések - erőteljesen összetartotta az emberi csoportokat. William H.
McNeill, ahogyan tette ezt az olyan különböző történelmi jelenségek esetében is, mint a háború, a pestis és a hatalomra való törekvés, káprázatosan széles és mély ismeretekkel rendelkezik az emberi történelemben a tánc és a fúrás tanulmányozásához. A távoli és ősi népek feljegyzéseitől az élettudományok legújabb eredményeiig bizonyítékokat fedez fel arra, hogy a ritmikus mozgás mélyreható szerepet játszott az emberi közösségek létrehozásában és fenntartásában. A csimpánzok viselkedése, a fesztiválfalu táncai, a kora újkori Európa szoros rendű fúrásai, a sámánok és dervisek eksztatikus tánctáncai, a náci libasor-alakzatok, a japán gyári munkások reggeli gyakorlatai - mindezek és még sok minden más is szerepel a McNeill által megrajzolt merész képben.
A közösségi érzés a kulcs, és a közös mozgás, legyen az tánc vagy katonai gyakorlat, a mozgatórugója. McNeill az ilyen mozgás által kiváltott zsigeri és érzelmi érzésekre összpontosít, különösen arra az euforikus társas érzésre, amelyet ő izomkötődésnek nevez.
Szerinte ezek az érzések a csoportokat együttműködési képességgel ruházzák fel, ami viszont javítja a túlélési esélyeiket. A képzelőerő és a tudományosság bravúrja, a Keeping Together in Time az emberi szolidaritás izmos, ritmikus dimenzióját tárja fel.
Tanulságai jó szolgálatot tesznek majd nekünk, amikor az emberi közösség és különböző helyi közösségeink jövőjéről elmélkedünk.
