Éhes szellemek: Mao titkos éhínsége

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és megrázó beszámolót nyújt a Mao Ce-tung uralma alatt 1958 és 1961 között Kínában uralkodó nagy éhínségről, amely több tízmillió ember halálát okozta. A könyv feltárja azokat a politikai ideológiákat és katasztrofális politikákat, amelyek ezt a tragédiát okozták, miközben kiemeli az erről szóló információk elhallgatását mind Kínán belül, mind világszerte. Az olvasók szemet nyitó és tanulságosnak találják a könyvet, amely feltárja a kínai nép által ebben az időszakban elszenvedett szenvedés mértékét.

⬤ Jól dokumentált történelem, széleskörű kutatással
⬤ részletes és borzalmas beszámolót nyújt az éhínségről
⬤ megkérdőjelezi az olvasók kommunizmusról és emberi szenvedésről alkotott hiedelmeit
⬤ értékes betekintést nyújt Mao rendszerébe és ideológiai kudarcaiba
⬤ tanulságos a történelmi kontextust nem ismerők számára
⬤ lenyűgöző elbeszélések, amelyek kiemelik az egyének tapasztalatait.

⬤ A száraz politikai retorika és a lassú tempó kihívássá teszi az olvasást
⬤ néhány olvasó ismétlődőnek találta az elbeszélés szerkezetét
⬤ a súlyos érzelmi tartalom nehézkes lehet
⬤ erős gyomor szükséges a szenvedés és az éhezés szemléletes leírásának feldolgozásához.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hungry Ghosts: Mao's Secret Famine

Könyv tartalma:

Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a kínai nép a történelem talán legsúlyosabb éhínségét szenvedte el.

Több mint harmincmillióan pusztultak el a gabonahiányban, amelyet nem árvíz, aszály vagy fertőzés okozott, hanem Mao Ze-dong elnök „Nagy ugrás előre” nevű, őrülten felelőtlen diktátumai, egy szörnyen félresikerült utópisztikus mérnöki kísérlet. Jasper Becker újságíró több száz interjút készített, és éveket töltött fáradságos nyomozómunkával, hogy elkészítse az Éhes szellemek című könyvet, amely a kínai történelem e sötét fejezetének első teljes beszámolója.

Az államilag támogatott terror, kannibalizmus, kínzás és gyilkosság borzalmas történetében Kína kommunista vezetése rekordterméssel büszkélkedett, és valójában növelte a gabonaexportot, miközben megtagadta az importot és a nemzetközi segítséget. Most, hogy Kína Hongkong visszaszerzése már tényként kezeli, a történelmi szemellenzők eltávolítása időszerűbb, mint valaha. Ahogy Richard Bernstein írta a New York Timesban: „Becker úr figyelemre méltó könyve...

súlyos csapást mér a történtekről való akaratlagos tudatlanságra. "