A 19.
században Belgrád oszmán befolyás alatt álló tartományi városból egy nemzetállam fővárosává fejlődött. A 19.
századi és a 20. század eleji belgrádi színházi táj kultúrtörténetében Marija Dokic bemutatja, hogy a szerb és az európai színházi gyakorlatok itt termékeny cserét folytattak, és hozzájárultak a nemzeti identitás kialakulásához, a Nyugat-Balkán európaizálódásához és a jugoszláv eszme kialakulásához. Ez az innovatív tanulmány a színház tág fogalmán alapul, amely nemcsak a szerb nemzeti színházat veszi figyelembe, hanem a zenés színházat, a vaudeville-t és a cirkuszt is.
Dokic a belgrádi színházi világ transznacionális kapcsolódásait és a színházi mikrokozmosz jelentőségét is feltárja a fiatal balkáni állam kultúrtörténetében. Így sikerül alapvetően új képet rajzolnia az 1841 és 1914 közötti belgrádi színházi tájról és a szerb társadalomról.