Éjfélkor megidézve: A faji verseny és az utolsó katonai kivégzések története Fort Leavenworth-ben

Olvasói vélemények

A könyv a faji igazságtalanság történetét vizsgálja az amerikai hadsereg katonai igazságszolgáltatási rendszerén belül, a fekete foglyok kivégzésére összpontosítva a második világháború utáni és a koreai háború korszakában. Rávilágít a fehér és fekete katonákkal való bánásmódban mutatkozó jelentős különbségekre, különösen a halálbüntetés kapcsán, és bírálja Eisenhower és Kennedy amerikai elnökök szerepét ezekben az igazságtalanságokban.

⬤ Alapos történelmi vizsgálatot nyújt a katonai igazságszolgáltatási rendszerben tapasztalható faji igazságtalanságokról.
⬤ Részletes beszámolókat tartalmaz az egyes esetekről, különösen John Bennettről.
⬤ Betekintést nyújt abba, hogy a katonai rendszer hogyan viszonyult a polgári igazságszolgáltatáshoz.
⬤ Felhívja a figyelmet a faji egyenlőtlenségek és a történelmi igazságtalanságok folyamatos kérdéseire.
⬤ Jól kutatott, katonai archívumok és elnöki könyvtárak felhasználásával.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írásmód száraz és érzelmi elkötelezettséget nélkülöz.
⬤ Egyes kritikák szerint a katonai igazságszolgáltatási rendszer egyoldalú nézőpontot képvisel.
⬤ Az anekdotikus bizonyítékok nem biztos, hogy teljes képet adnak az összefüggésekről.
⬤ Néhány kisebb pontatlanság vagy a katonai részletekkel kapcsolatos mulasztás csökkentheti a hitelességet.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Summoned at Midnight: A Story of Race and the Last Military Executions at Fort Leavenworth

Könyv tartalma:

Az amerikai halálbüntetési rendszerben a faji megkülönböztetés elveszett története, amelyet tizenhét, a Fort Leavenworth-i katonai börtönben leélt élet tár fel

1955 és 1961 között tizenhét halálraítélt katona - nyolc fehér és kilenc fekete - élt együtt a halálsoron a Fort Leavenworth katonai börtönben. Mind a nyolc fehér katonát végül feltételesen szabadlábra helyezték és visszatértek a családjukhoz, megkímélték őket a magas rangú katonatisztek, a katonai bíróságok, a Fehér Ház személyzete vagy maga Eisenhower elnök, a szimpatikus orvosok és a halálbüntetéses perekben jól képzett ügyvédek. Egy fehér törzsőrmester azért ült, mert Japánban vízbe fojtotta a hadsereg egyik ezredesének nyolcéves kislányát. De amikor a kislány szülei megbocsátottak neki, ez országos erőfeszítéseket indított el, amelyek megnyitották a börtön ajtaját, és szabadon engedték.

Ugyanebben a hatéves időszakban szinte minden fekete katonát felakasztottak, mivel nem rendelkeztek a politikai kapcsolatok, a szakértő ügyvédek és a közvélemény támogatásának előnyeivel, mint fehér társaik. 1960-ra már csak a legfiatalabb fekete rab, John Bennett maradt a halálsoron. Az ő kegyelemért folytatott harcát az erősödő polgárjogi mozgalom hátterében vívták meg, és két, egymástól jelentősen eltérő elnöki adminisztráció között. Minden évben új jogi fordulat következett, szabadsága és élete a változó amerikai faji eszmék és realitások között lógott.

Richard Serrano Pulitzer-díjas újságíró most interjúkra, átiratokra és ritkán publikált archív anyagokra támaszkodva feltárja e felejthetetlen karakterek elveszett történetét, a botrányos jogi manővereket, amelyek eljutottak a Fehér Ház ajtajáig, és a fegyveres erőket még jóval az integráció után is átható rasszizmus intim történetét.