Éjszaka mint nappal, nappal mint éjszaka

Olvasói vélemények

Michel Leiris „Éjszakák mint nappal, nappalok mint éjszaka” című műve negyven éven át tartó álomnapló, amely a szerző szürreális élményeit és az álmok költői értelmezését tükrözi. Az olvasók nagyra értékelik az álmok intim ábrázolását, amelyek szerves részét képezik Leiris alkotói életének, és amelyekben nem csupán menekülésként, hanem vágyakkal és félelmekkel teli második életként látja őket. A folyóiratot egyedi stilisztikai megközelítése miatt jegyzik, amely az álomszerű elbeszéléseket részesíti előnyben a hagyományos költészettel és prózával szemben, bepillantást nyújtva a szürrealista mozgalomba.

⬤ Gazdag költői minőség és fantáziadús álombejegyzések.
⬤ Intim élményt nyújt, amely az olvasót a szerző pszichéjével kapcsolja össze.
⬤ Betekintést nyújt a szürrealizmusba és a Leiris-t körülvevő művészeti közösségbe.
⬤ Történelmi és életrajzi kontextust tartalmaz, amely gazdagítja munkásságának megértését.

⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet az elemzések és kommentárok hiánya.
⬤ Az álombejegyzések zavarba ejtőek lehetnek, és nem biztos, hogy mindenkinek tetszenek.
⬤ A könyv az álmok természetéből adódóan összefüggő elbeszélés helyett összefüggéstelennek tűnhet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nights as Day, Days as Night

Könyv tartalma:

Irodalmi tényirodalom. Költészet. Önéletrajz. Francia nyelvből fordította Richard Sieburth, Maurice Blanchot előszavával. A Lydia Davis által fontos irodalmi dokumentumként és kortárs élvezetként üdvözölt ÉJSZAKOK, MINT NAPOK, MINT ÉJSZAKÁK Michel Leiris álmainak krónikája. De egyben kivételes önéletrajz, a huszadik századi Franciaország torz látomása, szürrealista kollázs, prózaversek gyűjteménye is. Leiris, a korszakalkotó önéletrajz Férfiasság szerzője, itt megbontja az alvás és az ébrenlét, a lét és a nemlét közötti határvonalat. Megragadja az álmodó identitásának mélységes idegenségét: azé a névtelen lényé, aki éjszaka felriad, hogy megtapasztalja az ébrenlét torz változatát.

Bármilyen helyszínről legyen is szó (a cirkuszi előadásoktól a bordélyházakig, Párizs utcáitól a hollywoodi némafilmekig), Leiris arra összpontosít, hogy elidegenítse a megszokottat, megzavarja a hétköznapokat. Richard Sieburth gyönyörű fordításában ezek az álomfelvételek gyakran úgy olvashatók, mintha kívülállók látnák Leiris életét és korszakát. Ez a kívülálló az álmodó, Leiris éjszakai hasonmása, akinek metszőfogai akkorára nőnek, mint egy utca, aki leírja a nácik általi kivégzéstől való rémületét, és aki teljes komolysággal ki tudja mondani: halott vagyok. Ez egy alternatív élet, saját logikával, saját paradoxonokkal és saját borzalmakkal, amely egyszerre válik elidegenítővé és bensőségessé. A Kafkára, Pirandellóra és Nervalra emlékeztető ÉJJELEK, MINT NAPOK, NAPOK, MINT ÉJSZAKÁK Leiris egyik legjobb önarcképe.

Az egyszerre időtlen és az álmodás éveiben és helyszínein található, apró, bizarr pillanatok és hosszabb, furcsa elbeszélések negyvenéves gyűjteménye megmutatja, mi történik éjszaka a rendkívül művelt, érzelmes és érzéki ember, Michel Leiris szabad képzeletében. Különös, szinte besorolhatatlan irodalmi alkotások ezek - részben önkéntelenül, részben tudatosan rendezettek -, amelyek nemcsak saját magát és barátait, hanem más írók és művészek alakjait és műveit is anyagul veszik, és a realisztikusat és a fantasztikusat keverik, időnként a tiszta komikum kovászával. Richard Sieburth természetes, élő angolsággal és éber intelligenciával átitatva, ez egy rendkívül üdvözlendő újrakiadás, amely egyszerre fontos irodalmi dokumentum és kortárs szórakozás. --Lydia Davis, a Can't and Won't szerzője.

Az ÉJSZAKOK, MINT NAPOK, NAPOK, MINT ÉJSZAKOK Leiris nagy művének, a memoároknak (L'Age d'homme) a kísérője. Mindkét könyv létezése megdöbbentő állítást állít, hogy egy ember áloméletének története ugyanolyan érvényes és sokatmondó, mint a megszokottabb memoároké. Valójában Leiris mintha azt sugallná, hogy csak akkor kezdhetjük megismerni a személyt, ha a tudattalan és a tudatos elme együtt látjuk, és a politika, a szexualitás, a félelem, az egzotikus és a hétköznapi közötti kapcsolati hálót a maga teljes titokzatosságában rekonstruáljuk. Valahol kezd láthatóvá válni a személy teljes élete, mint egy paradicsomi álomváros metamorfózisa, amely e könyvben végig visszatér. Ez a szürrealista Új Jeruzsálem, ahol a racionális és az irracionális találkozik, hogy létrehozza a "legfelsőbb pontot", a végső megismerés helyét. --Lawrence R. Smith, Los Angeles Times.