Eke, pestis és petróleum: Hogyan vette át az ember az irányítást az éghajlat felett?

Olvasói vélemények

A könyv bemutatja azt a hipotézist, hogy az emberi tevékenység évezredek óta, elsősorban a mezőgazdaság megjelenése óta befolyásolja a globális klímaváltozást. Ruddiman hatékonyan ötvözi a történelmi és a tudományos nézőpontokat, hogy amellett érveljen, hogy az emberiségnek az éghajlatra gyakorolt hatása jóval az ipari forradalom előtt kezdődött. Míg a könyvet dicsérik a világosságáért, a lebilincselő történetmesélésért és a tudományos szigorért, néhány kritikus kiemeli, hogy további statisztikai feltárásra van szükség, és kritizál bizonyos történelmi értelmezéseket.

⬤ Az összetett tudományos fogalmak világos és tömör bemutatása
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely ötvözi a tudományt és a történelmet
⬤ Új nézőpontból mutatja be az éghajlatváltozást, visszavezetve azt a mezőgazdasági gyakorlatokra
⬤ A nem szakemberek számára is hozzáférhető, így széles olvasóközönség számára alkalmas
⬤ Az állítások alátámasztására releváns történelmi bizonyítékokat és illusztrációkat tartalmaz.

⬤ Egyes hipotézisek további mechanisztikus és statisztikai vizsgálatot igényelnek
⬤ Egyes történelmi értelmezésekből hiányozhat a mélység és a pontosság
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv nem fogja megváltoztatni az éghajlatváltozással kapcsolatos szkeptikusok véleményét
⬤ A hivatkozott tanulmányok hivatkozásainak hiánya akadályozhatja az állítások további igazolását.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Plows, Plagues, and Petroleum: How Humans Took Control of Climate

Könyv tartalma:

A 200 éves ipari fejlődés éghajlatra gyakorolt hatása mindennapos tény, de vajon az emberiség aktív részvétele az éghajlatváltozásban valóban az ipari forradalommal kezdődött, ahogyan azt általában gondolják? A Plows, Plagues, and Petroleum című könyv megjelenése óta élénk tudományos vitát váltott ki, és azt állítja, hogy az ember már mintegy 8000 éve változtatja az éghajlatot, mégpedig a mezőgazdaság korábbi felfedezésének eredményeként.

A Ruddiman-hipotézis heves vitát fog kiváltani. Megtudjuk, hogy a mezőgazdaságnak az üvegházhatású gázok szintjére gyakorolt hatása az ipari forradalom előtt évezredekkel jelentősen melegebbé tette bolygónkat, mintha a természetes éghajlati ciklusok érvényesültek volna - és ez valószínűleg megelőzte egy új jégkorszak kialakulását.

Az "Eke, pestis és kőolaj" az első olyan könyv, amely az ember és a földi éghajlat közötti kölcsönhatás teljes történeti lefedettségét bemutatja. Ruddiman az emberi történelem három nagy szakaszán vezet végig bennünket: amikor a természet irányított; amikor az ember elkezdte átvenni az irányítást, felfedezte a mezőgazdaságot és a szén-dioxid- és metánkibocsátás révén befolyásolta az éghajlatot; és végül az emberiségnek az éghajlatváltozásra gyakorolt újabbkori hatása. Eközben felveti annak a lenyűgöző lehetőségét, hogy a járványok az emberi populációk megfogyatkozásával az erdősülésre és ezáltal az éghajlatra is hatással voltak - ahogyan azt az üvegházhatású gázok csökkenése is sugallja, amikor nagyobb járványok léptek fel. Bár a fosszilis tüzelőanyagok tömeges felhasználása minden bizonnyal hozzájárult a modern kori éghajlatváltozáshoz, Ruddiman rámutat, hogy az ipari növekedés csak egy része a képnek. A könyv zárásaként a jövőbe tekint, és kritikával illeti az érdekcsoportok pénzének a globális felmelegedésről szóló vitára gyakorolt hatását. Az utószóban Ruddiman megvizsgálja a hipotézisével szemben felvetett főbb kihívásokat, és bemutatja, hogy a legújabb vizsgálatok és megállapítások végül hogyan erősítik meg a könyv eredeti állításait.