Ebben az elemzésben lényeges megvizsgálni az antihős ábrázolását, és azt, hogy miért jellemzik őt marginalizáltnak, van-e stigmatizáció vagy sem, pl. az események, a cselekvések, az elbeszélői hang bemutatása, és hogy a főhős nem hőssé, hanem az archetipikus antihőssé válik.
Az antihőst főszereplőként ábrázoló szövegek célja a marginalizált közösség által elszenvedett problémák feltárása. A főhős azért antihős, mert nem rendelkezik erényekkel, mert egy hiba miatt érik őt a csapások, vagy mert olyan identitást választ, amelyet a társadalom nem fogad el. Lényeges elemezni mind a hős, mind az antihős konstrukciójának modelljeit a narratívában, valamint foglalkozni a karakter mint diszkurzív entitás problematikájával, és megvizsgálni a marginalizált karakter reprezentációjának leggyakoribb gyakorlatait.
Az antihőst szembeállítjuk a ráerőltetett idealizált férfimodellekkel, így átlépve a társadalmi normákat, hogy az antihős törvényszerűen elfogadott legyen, indokolatlan elutasítás nélkül. Ezért lényeges meghatározni az antihős ábrázolásának jellemzőit az egyes regényekben, amelyek megpróbálnak rávilágítani a társadalom cinizmusára és igazságtalanságaira, és hangot, megértést és jelentőséget adni a marginalizált antihősnek a közösségében.