Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az orvosi nyelv hogyan biztosított Aleman számára egy rendkívüli nyelvi eszközt, amely lehetővé tette a modern regény megjelenését.
Mateo Aleman az írók későbbi nemzedékei, és különösen Cervantes számára feltárta a regényes orvosi diskurzus lehetőségeit a pszichológia, a politika, sőt a vallás területén is. Juan Luis Vives és Huarte de San Juan orvos-filozófiai hagyományához folyamodva Aleman fikcionálja a lélek és a test közötti bonyolult kapcsolatot, megszilárdítva - a don Quijote megalkotása előtt - egy irodalmi szereplő mentális betegségét mint a modern regény mozgatórugóját, és tágabb értelemben egy beteg társadalom orvosi allegóriáját kínálva.".