Dr. Frankl, pszichiáter és író gyakran kérdezi több betegségben szenvedő pácienseitől: Miért nem követnek el öngyilkosságot? És gyakran a válaszokból húzza ki az alkalmazandó pszichoterápia irányelvét: az egyiknek a gyermekei kötik az élethez; a másiknak egy tehetség, egy kiaknázatlan képesség; a harmadiknak talán csak néhány emlék, amelyet érdemes megmenteni a feledéstől.
A megtört életek e gyenge szálainak szilárd, összefüggő, értelmes és felelős fonallá szövése az a tárgy, amellyel a logoterápia szembesül. Ebben a művében Viktor E. Frankl kifejti azt az élményt, amely a logoterápia felfedezéséhez vezetett.
A lélektelen koncentrációs táborokban hosszú ideig fogolyként maga is megérezte saját lényében, mit jelent a puszta lét. Hogyan tudta ő, aki mindent elveszített, aki látta, hogy minden érték elpusztult, aki éhséget, hideget, végtelen brutalitást szenvedett, aki oly sokszor volt a megsemmisülés szélén, hogyan tudta elfogadni, hogy az életet érdemes élni? Az a pszichiáter, akinek személyesen kellett szembenéznie ilyen szigorral, megérdemli, hogy meghallgassuk, mert nincs hozzá fogható, aki bölcsen és együttérzően ítélné meg emberi állapotunkat.
Dr. Frankl szavai meglepően reményteljes indulatot keltenek az emberi képességről, hogy túllépjen a nehézségeken, és felfedezze a kényelmes és iránymutató igazságot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)