El kell mondanom neked

Olvasói vélemények

Cathryn Vogeley „El kell mondanom neked” című memoárja az 1960-as évekbeli hajadon anyaság fájdalmas tapasztalatait és azt az érzelmekkel teli döntést tárja fel, hogy örökbe adja gyermekét. Az elbeszélés sok korabeli nő számára rezonál, mivel rávilágít a társadalmi nyomásra és a támogatás hiányára, amellyel szembesültek. Vogeley erőteljes és őszinte reflexiókon keresztül világít rá a kényszerített lemondás anyákra és gyermekeikre gyakorolt maradandó hatására.

A könyvet erőteljesnek, őszintének és meghatónak írják le, mély érzelmi kapcsolatot teremtve a szerző tapasztalataival. A recenzensek nagyra értékelték Vogeley őszinte történetmesélését, amely visszhangra talál azoknál, akik hasonló helyzeteket éltek át. Az emlékiratot időszerűnek tartják, különösen a nők reproduktív jogaival kapcsolatos kortárs kérdések fényében. Sok olvasó magával ragadónak találta az írásmódot, és erős empátiát és személyes kapcsolatot érzett a szerzővel.

Néhány olvasó megjegyezte az elbeszélésben jelen lévő szomorúságot és szívfájdalmat, ami egyesek számára érzelmi kihívást jelenthet. Néhány kritika megemlíti, hogy a mai korban a nőknek az örökbefogadáson túli lehetőségek szélesebb körű bemutatására lenne szükségük. Emellett a memoár vegyes érzelmeket válthat ki, beleértve a múlt társadalmi normáival kapcsolatos csalódottságot, ami nehéz téma lehet.

(69 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

I Need to Tell You

Könyv tartalma:

1968-ban járunk, Cathryn Vogeley tizennyolc éves, hajadon és terhes. Mivel az esküvő már nem jöhet szóba, úgy dönt, hogy örökbe adja kislányát, és soha többé nem gondol rá. Döntése egész hátralévő életét meghatározza.

Cathryn évtizedekig hagyja, hogy ez a döntés határozza meg női, házastársi és anyai értékét. Minden kapcsolatában, minden hobbijában keres valamit vagy valakit, ami vagy aki enyhítheti a mellkasában lévő állandó fájdalmat, amelyet a kislánya elvesztése okozott. Cathryn gyógyuláskeresése során kiderül, hogy gyásza nemcsak a gyermek miatt van, akiről lemondott, hanem az elvesztett gyermekkor miatt is.

Ez a gyönyörűen megírt memoár egy olyan nő kísérteties történetét meséli el, aki közel ötven éven át küzdötte le egy döntés következményeit, hogy megbocsátást, megértést és békét találjon.